Hírek - Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon

A kormány a közeljövőben kifektetési stratégiát alkot - mondta gazdasági értékelő beszédében a miniszterelnök. Orbán Viktor nem először fogalmazza meg a hazai tőke külföldre történő befektetésének gondolatát, de egyelőre nem világos, milyen különleges eszközöket kíván ehhez bevetni a kormány.

Orbán Viktor gazdasági értékelőjében úgy fogalmazott, hogy a kormány négy feladatot adott ki:
  • A demográfiai problémák megoldása
  • A 2 százalékpontos növekedési többlet biztosítása
  • A szakképzés átalakítása
  • A "kifektetési stratégia" kidolgozása

A négy pont közül az utolsó számít újnak, és egyben ez a legrejtélyesebb eleme a feladatsornak. Pedig Orbán már régen megfogalmazta a témával kapcsolatos elképzeléseit. 2006-ban, tehát 13 éve nyilatkozta, hogy
a magyar gazdaság addig nem jön rendbe, amíg a beáramló befektetések és a Magyarországról induló "kifektetések" nem kerülnek egyensúlyba.

Ennek elérése érdekében egyébként Orbán akkor (tehát még nem kormányzati pozícióból) azt javasolta, hogy szervesebb egységként kell kezelni a Magyar Fejlesztési Bankot, az Eximbankot és a Mehibet és az elsősorban a kárpát-medencei területekre történő "kifektetéseket" támogató intézményrendszert kell kialakítani.

Miért?



Egy friss interjúban Matolcsy György jegybankelnök így jelölte meg a kifektetések előnyeit: "Egy tőkeerős és termelékeny hazai vállalati szektor képes lehet elérni a következő szintet, a határon túli befektetéseik növelését. A tőkeexport révén jelentősen csökkenne a hazai termék (GDP) és a nemzeti jövedelem (GNI) közötti rés."

A két mutató közötti alapvető különbség, hogy az ország területén előállított értékhez (GDP) képest a GNI azokat a jövedelmeket tartalmazza, amelyek az elsődleges jövedelemosztozkodás során magyarokhoz kerülnek. (Vagyis a GNI része a külföldön megszerzett, magyarokhoz kerülő tőke- és munkajövedelem, viszont nem tartalmazza az idehaza képződő, ám külföldiekhez kerülő munkabért és profitot.) Kétségtelen, jelen pillanatban a Magyarországon realizálódó profit jelentős része csapódik ki a külföldi tulajdonosoknál, ezért a GDP és a GNI közötti különbség európai összevetésben magas. (Igaz, a régiós országok csoportjából különösebben nem lóg ki.)

Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon
Klikk a képre!

Vagyis elsőre logikusnak látszik az a megközelítés, hogy legyen minél több kifektetett magyar tőke, és így ne csak menjen, hanem jöjjön is profit, csökkentve a GDP-GNI rést.

Mennyit?



Magyarországon nagy mennyiségű külföldi tőke "dolgozik". A közvetlen tőkebefektetések állománya 100 milliárd euró felett van, a be- és kifektetések egyenlege pedig meghaladja az 50 milliárd eurót.

Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon


A külföldi tőke bő 40%-a a feldolgozóiparban található, ennek harmada a járműgyártásban. A szolgáltató szektorba áramló FDI fele a kereskedelmi, a pénzügyi ágazatban, illetve az ingatlanügyletek ágazatban található.

Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon


A régóta magas hazai FDI-állomány jelentős mennyiségű profitjövedelmet biztosít a külföldi befektetőknek: 2018-ban valószínűleg ez az összeg eléri a 10 milliárd eurót. Ennek mintegy negyede lehet a hazai kifektetésekből származó, magyar tőketulajdonosokat illető profit.

Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon


A kétféle jövedelemáramlás különbsége növeli a már említett GDP-GNI-rést, vagyis a magyarok kezében realizálódó jövedelem valójában ennyivel kisebb annál, mint ami az ország területén képződik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a profit egy részét a befektetők visszaforgatják a cégeikbe, vagyis a külföldiek nyereségének egy része itthon marad, a magyarok külföldi profitjának egy része pedig nem jön haza. Ez jelentősen árnyalja a képet, hiszen ha csak a ténylegesen hazautalt ("nem visszaforgatott", "repatriált") jövedelmeket vesszük figyelembe, akkor Magyarország jóval kevesebb profitjövedelemtől esik el. Számításaink és becsléseink szerint tavaly mintegy 2 milliárd euróra volt tehető a külföldiek nem visszaforgatott jövedelmeinek, illetve a magyar kifektetők visszaforgatott jövedelmeinek egyenlege.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ez nem tekinthető elvesztett profitnak (jövedelemnek), mert az FDI nélkül egy jó részük nem is termelődött volna meg. Egyszerű példával élve, ha az Audi nem hozott volna létre gyárat Győrben, akkor ugyan nem távozna külföldre a profitjának egy része, de nem is lenne ilyen profit, visszaforgatott sem.

A visszaforgatott profit jelentőségét mutatja, hogy a külföldi tőkeállomány növekedése ma már elsődlegesen ebből származik.

Orbán Viktor negyedik célja: beköszönt a kifektetés korszaka Magyarországon


Hogyan?



A fentiek ellenére a kifektetési stratégia önmagában nézve meglehetősen öncélúnak tűnik. Persze jó lenne, ha a gazdaságba külföldről is áramlana haza a magyar befektetők profitja, de nem szabad elfelejteni, hogy a fizetési mérleg által megragadott nemzetközi tőke- és jövedelemáramlás mögött reálgazdasági folyamatok húzódnak.

Ha a tőkét "ki akarjuk küldeni", akkor meg kell magyaráznunk, hogy annak miért van jobb helye kint, mint idehaza. Hiszen ez azt jelenti, hogy a tőke nem talál jobb befektetési lehetőséget idehaza, mint külföldön. Egy olyan ország esetében, amelyik magas potenciális növekedésű, világszinten is kimagasló lehetőséget kínáló befektetési terepként kívánja magát látni és láttatni, nem triviális, hogy miért kellene a hazai tőkét külföldön befektetni. Nem véletlen, hogy a nagy külföldi tőkebefektetők jellemzően a fejlett, ezért alacsonyabb növekedési potenciállal rendelkező országok.

Érdemes még egy érdekességet megfontolni, ami rávilágít a tőkekifektetés virtuális előnyeire. Amennyiben egy külföldi befektetést választunk egy hazai alternatívája helyett akkor egyrészt a GDP nem nő (hiszen elmaradt egy hazai beruházás), másrészt a GNI emelkedik (mert külföldön képződött profitjövedelem). Vagyis a GDP-GNI rés szűkült, de ha közben a befektetés hozama elmarad a hazaitól, az ország összességében mégis rosszabbul járt.

Vagyis a kifektetést nem érdemes egy önmagában értékes célként felfogni. Ehelyett inkább úgy kellene tekinteni rá, hogy - mivel egy technológiailag egyre fejlettebb ország természetes útja, hogy egyre inkább kifektetővé válik - normál esetben a fejlődés velejárója lehet az egyre aktívabb kifektetési pozíció. (Normál eset alatt azt értjük, hogy az országnak nincsenek olyan gazdaságszerkezeti sajátosságai, mint például Írországnak vagy Luxemburgnak.)

Mindez nem jelenti azt, hogy a kifektetés szükségtelen rossz, vagy hogy az ösztönzése feltétlenül káros lenne. Jellemzően két alapvető megfontolás vezetheti a külföldön történő befektetést:
  • Erőforráshoz való hozzáférés: (olcsó és/vagy szakképzett) munkaerő, természeti erőforrás stb.
  • Piac elérése: piacszerzés, -megtartás helyi jelenléttel, a piachoz közeli termelés/szolgáltatás költségcsökkentő hatása

Amennyiben ezekért az előnyökért a kifektetést választja a cég, akkor ott (sokszor élesebb versenyben) helyt kell állnia. Vagyis a kifektetés sikere olyan tényezőkön múlik majd, amelyek idehaza is ismerősen csengenek: nemzetközi versenyképesség, exportképes termék, menedzsment készségek, adaptációs és innovációs készség. Ha a kifektetési stratégia közvetlenül ezeket a területeket célozza meg, akkor akár sikeres is lehet.



A címlapkép forrása: MTI/Máthé Zoltán