Kedd reggelre kézzelfogható közelségbe került a forint eddigi történelmi mélypontja az euróval szemben, már egy százalékon belül fenyeget a 330,8-as tavaly nyári csúcs. A magyar devizára hónapok óta ugyanazok a tényezők helyeznek nyomást, sok újdonságról most sem tudunk beszámolni, viszont úgy tűnik, hogy a globális monetáris lazítás nem jött jól a forintnak.

Mit művel már megint a forint?

Az elmúlt napokban megint intenzív gyengülés jellemezte a forintot, ezzel kézzelfogható közelségbe került a tavaly júliusban látott 330,8-as rekordárfolyam. Délelőtt 328 közelében járt az euró jegyzése, innen már kevesebb mint egy százalékra van a forint történelmi mélypontja.

Ezzel az év eleje óta 2,1%-os gyengülésben van a forint, amivel kilóg a sorból a régiós versenytársakkal összehasonlítva, hiszen a lengyel zloty 0,1 százalékkal gyengült, a cseh korona pedig 0,2 százalékkal erősödni is tudott az euróval szemben. Ha rövidebb távot nézünk, akkor már nem ennyire feltűnő a forint alulteljesítése, az utóbbi egy hónapban a forint másfél százalékos gyengülése mellett a zloty 1,1 százalékkal, a korona pedig 0,9 százalékkal értékelődött le.

Vagyis úgy tűnik, hogy az elmúlt hetekben nem csak a forintot, hanem a többi kelet-közép-európai devizát is kipécézték maguknak a befektetők. Ebből látszik, hogy nem elsősorban belső tényezők, hanem a globális környezet mozgatja az árfolyamokat.

De miért a forintra utaznak megint a befektetők?

Az elmúlt hónapokban többször írtunk arról, mi minden szól a forint esetleges további gyengülése mellett és ellen. Sok változás nem történt az utóbbi hetekben a belső tényezőkben, a forint ellen az alábbiak szólnak:

• A 0,9 százalékos alapkamat és a 3,5 százalékos infláció mellett nem csak a régióban, hanem a feltörekvő piacokon is a legalacsonyabbnak számít a magyar reálkamat. Ebben volt egy kis enyhülés az utóbbi hetekben, hiszen júniusban enyhült az inflációs nyomás, de az előretekintő reálkamat-várakozásokban sok változás nem tapasztalható.
• Az MNB kommunikációjában és döntéseiben továbbra is óvatos, kivárásra játszik. Vagyis a március végi szigorítás (az egynapos betéti kamat 10 bázispontos emelése) mellett a 0,9 százalékos alapkamatot a lehető legtovább igyekeznek tartani.
• Mostanra szinte teljesen elolvadt a magyar fizetési mérleg korábbi jelentős többlete.

De akkor mi történt az elmúlt hetekben, ami mostanra majdnem történelmi mélypontra lökte a forintot? Elsősorban a globális monetáris politika változott meg. Az EKB már többször tett utalást az újabb lazításra, legutóbb a múlt héten is azt hangsúlyozta Mario Draghi, hogy ha az infláció továbbra sem éri el a jegybank célját, akkor készek minden rendelkezésre álló eszközt bevetni. A szakemberek szerint ez szeptemberben el is jöhet, akkor a jelenleg mínusz 0,4 százalékos alapkamatot további 10 bázisponttal csökkenthetik, illetve elképzelhető egy új eszközvásárlási program elindítása is. A Fed pedig a várakozások szerint szinte biztosan kamatot csökkent majd szerdán, a piac legalábbis ezt árazta be, a kérdés csak az, hogy 25 vagy 50 bázispontot lazítanak-e.

A két nagy jegybank az infláció mellett elsősorban a gazdasági lassulástól való félelem miatt vett 180 fokos fordulatot. Nyugat-Európából, elsősorban Németországból sorra érkeznek a gyenge makrogazdasági adatok, illetve a második negyedévben az amerikai gazdaság növekedése is 2,1 százalékra lassult az előzetes becslés alapján az év elején látott 3 százalék feletti ütemről.

A forint szempontjából azért lehet fontos a globális fordulat, mert ha az EKB és a Fed valóban lazítanak, akkor a magyar relatív kamatkörnyezet szigorúbbnak tűnik. Ez elvileg a forint erősödésével járhatna, ám ha eközben az MNB monetáris politikájával kapcsolatos várakozások is változnak, akkor az ökölszabály nem feltétlenül működik.

A nemzetközi konjunktúra romlása, illetve az EKB és a Fed ennek hatására bekövetkező lazulása az MNB-t is arra ösztönözheti, hogy alacsonyan tartsa a kamatot, illetve esetleg nem konvencionális eszközökkel ismét lazítson. Vagyis a jelek szerint a befektetők elkezdték kiárazni a Monetáris Tanács korábban várt fokozatos szigorítását, ez jelent meg most a forint árfolyamában.

Árulkodó, hogy a múlt heti kamatdöntés előtt a Portfolio elemzői felmérésében már kisebbségben voltak azok, akik 2020 végéig az alapkamat emelését várták. Néhány hónappal ezelőtt még az volt az általános várakozás, hogy jövőre fokozatosan a kamatemelés felé mozdul majd el a Monetáris Tanács. Most azonban a szakemberek többsége már azt gondolja, hogy ha nem jön komolyabb inflációs sokk, akkor még jó ideig kitarthat a jegybank. A júniusi inflációs jelentés szerint a döntéshozók arra számítanak, hogy az év második felében enyhül majd az inflációs nyomás, ennek jelei látszottak már júniusban az áremelkedési ütem mérséklődésén.

Vagyis várhatóan a következő hónapokban is az európai és amerikai jegybankok politikája mozgatja majd a forint árfolyamát is. A holnapi Fed döntés azért lehet izgalmas, mert ha kamatot vág a jegybank, akkor az elvileg gyengítheti a dollárt, főleg ha további lazítást vetítenek előre. A dollár gyengülése pedig elvileg jó hír lenne a feltörekvő piaci devizáknak, így a forintnak is. Másrészt viszont a Fed esetleges lazítása ahogy említettük felbátoríthatja az MNB-t, hogy továbbra se szigorítson.