„Elképzelhetetlenül sokat”, több tízezer cigány gyermeket érint ma Magyarországon a nélkülözéssel és nyomorral leírható élethelyzet – mondta ki a cigányság felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós szerint azért is nagy szükség van a mielőbbi célzott segítségre, mert a gyermek első 1000 napjában dőlnek el az alapvető dolgok az életében, illetve azt is kimondta, hogy szerinte most mekkora a cigány és nem cigány nők termékenységi rátája.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke tavasszal lett a cigányság felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos, mert az eddigi mintaprogramjukat, amelyben EU-s és magyar költségvetési források is voltak, a kormány felemelte és országos hatáskörűvé tette. Amint megírtuk: egy minapi kormányhatározat azt rögzítette, hogy a programba 300 hátrányos helyzetű települést vontak be és az első 30 településen megvalósítandó fejlesztésekhez 10 milliárd forintos keretet különítettek el az idei költségvetésben.
Vecsei úgy látja, hogy hosszú idő óta a legnagyobb lehetőségét kapták most meg a kormánytól a cigányság felzárkóztatásához, és szerinte fordulat történhet, mert „most olyan utak nyílhatnak meg előttünk, amelyek korábban nem”. Azért látja jónak a programjuk kilátásait, mert egyrészt sok éves terep tapasztalat alapján állították össze, másrészt a többségi társadalom is támogatja a kisgyermek fókuszú felzárkóztatási stratégiát. Hangsúlyozta azt is:
Vecsei az interjúban további érdekes részleteket, számokat osztott meg a program hátteréről és a magyarországi cigányság helyzetéről, illetve a születési ráták alakulásáról:
- A gyerekesélyprogram keretein belül 2010 óta a 31 legszegényebb járás 750 településén kísérik figyelemmel a legelesettebbek mindennapjait és az a tapasztalat, hogy vannak települések, amelyek tudnak élni a pályázati, fejlesztési lehetőségekkel, és vannak, amelyek nem. Emiatt arra jutottak, hogy a 750-ből 150-nél további segítségre van szükség a fejlődés elindításához és további 150 települést találtak még a statisztikai adatok vizsgálatával, ahol szintén szükséges a beavatkozás.
- A fenti két körből alakult ki tehát az a 300 településből álló kör, amelyre a kormányhatározat vonatkozik és ebből idén 30 településen indulnak el a felzárkóztató programok. Az öt nagy karitatív szervezet vesz majd részt a programban, amelyet módszertanilag a Máltai Szeretetszolgálat felügyel.
- Elmondása szerint „Mi most nagyon komoly bizalmat kaptunk a kormánytól, hiszen harminc településen részletes, előzetes költségvetés nélkül kezdhetünk dolgozni. Utólag természetesen pontosan elszámolunk majd. Ezeken a területeken előfordulhat, hogy elsőre nem találjuk meg a jó megoldást. Ilyenkor meg kell állnunk, új diagnózist kell felállítani, ami alapján továbbléphetünk”.
- A program fókusza kapcsán Vecsei ezt hangsúlyozta: „Az elmúlt évtizedekben sokan megfogalmazták a teendőket, de a többségi társadalommal nem konzultáltak. Olyan intézkedéseknek van értelmük, amelyeket a többség legalább elvisel. Mi ezért a gyermekekre fókuszálunk.” „Ebben lehet konszenzus, hiszen mindenki tudja: egy kisbaba nem tehet róla, hová születik.” „Muszáj most tennünk valamit, hogy 2050-ben élhető hely legyen Magyarország.”
- Visszaidézte, hogy Matolcsy György MNB-elnök egy előadásában azt mondta: nincs olyan gazdasági modell, amely a leghátrányosabb helyzetű települések felemelése nélkül hosszú távon sikeresen működhetne és a jegybankelnökre hivatkozva azt is mondta: szerinte erkölcsileg és gazdaságilag is fontos, mi lesz ezekkel a községekkel. „Ez nem pusztán önzetlenség, hanem racionalitás kérdése” – rögzítette.
- Arra kérdésre, hogy a nyomor és a leghátrányosabb helyzetű településeken felnövő cigány gyermekek kérdése pontosan hány gyermeket érint, Vecsei az alábbiakat mondta: „Elképzelhetetlenül sokat. Ha csak tízezer gyermek nélkülöz, már az is egy városnyi ember, de ennél sajnos nagyobbak a számok – bár ezen a téren állandó számháború van. A nyomorúságot úgy kell kezelni, mintha egy járvány lenne, és a legutolsó pillanatig, az utolsó esetig kell küzdeni ellene. Most 1,49 a születési ráta hazánkban, ami jobb, mint pár évvel ezelőtt volt, de még mindig alacsony. Ezen belül a nem cigány emberek mutatója átlagosan 1,3, míg 2,3 a másik adat. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a cigány nők átlagosan fiatalabb korban szülnek, akkor látszik, jelentős demográfiai változásokra számíthatunk. De az, hogy egy megszülető gyermeknek milyen színű a bőre, nem fontos. Az számít, milyen minőségű életet fog tudni élni” – rögzítette.
A Kemény István szociológus által 2003-ban végzett országos cigányfelmérés más módszertannal azt adta, hogy 100 cigány nőre 234 gyermek jut, és arra is rámutatott, hogy az 1990-as évektől kezdődően a cigány nők termékenységi rátája 10-15%-kal csökkent. A KSH és a Népességtudományi Intézet 2000-ben készített közös anyaga abból indult ki, hogy a cigányság körében a termékenységi ráta 3,1-es volt (100 nőre 310 gyermek jut), ami akkor az országos átlag több mint kétszerese volt.
Ha a Vecsei Miklós által most említett 2,3-as adat egyáltalán összevethető a 2000-es tanulmány 3,1-es adatával, akkor arra utal, hogy a cigányság termékenységi rátája jelentősen csökkent az elmúlt két évtizedben. Ha viszont a Kemény István által készített felmérés eredményeivel vetjük össze (234 vs. 230), akkor csak minimális csökkenésről beszélhetünk a cigány nők termékenységi rátája kapcsán az elmúlt 15 évben.
Ha elfogadjuk a most Vecsei által említett mostani 1,3-as nem cigány és 2,3-as cigány termékenységi ráta adatokat, akkor ez azt is jelenti, hogy a KSH és a Népességtudományi Intézet által az ezredfordulón megfigyelt születési ráták közötti olló szűkülhetett. A Husz Ildikó által 2011-ben megjelentetett tanulmány azonban azt is rögzíti, hogy 2003-ban a cigányság termékenysége és a teljes népesség termékenysége közötti különbség 1,5-2,0 közötti lehetett, és ehhez képest a mostani adatok (teljes: 1,49 és cigányság: 2,3) arányszáma nem mutat változást. Azaz ha ezt a két számot nézzük, akkor az olló nem szűkült, és nem is tágult az elmúlt másfél évtizedben.
A termékenységi ráta kapcsán azt is érdemes megemlíteni, hogy az Eurostat éppen a minap publikált számokat a 20 év alatt első gyermeküket szülő nőkről. Az anyag szerint Bulgáriában a 2017-ben született gyermekek 12,5%-a, Romániában 12,1%-a,
Utánunk negyedikként a szlovák adat 8,1%-os, majd Lettország 5,1%-kal az ötödik, a többi országban pedig jóval 5% alatti ez az arány, az EU-átlag pedig 3,7%-os.
Címlapkép és kép forrása: MTI Fotó: Balogh Zoltán