Képzelj el egy tankot, melyet 3-5 fős személyzet helyett csak egy ember irányít több kilométerre a harcmezőtől, védett helyen és bármikor át tudja adni a vezérlést egy fejlett mesterséges intelligenciának is, amely automatikusan beazonosítja, és egy gombnyomással megsemmisíti a célpontot. Nagyjából így néz majd ki a jövő páncélozott harcjárműve, amely a következő évtizedben már tömegével jelenhet meg a harcmezőkön. Az újfajta páncélosok ráadásul többnyire kisebbek és mozgékonyabban is lesznek elődjeiknél, nem is beszélve arról, hogy a legtöbb nagyhatalom általános harckocsik helyett inkább szállító harcjárművek fejlesztésére feküdt rá. Megnéztünk öt következő generációs páncélozott harcjármű-projektet a nagyvilágból.

Az OMFV-program

Az Egyesült Államok az elmúlt években számos projektbe kezdett, hogy a ’80-as évek közepe óta szolgálatot teljesítő M1 Abrams általános harckocsikat egy korszerűbb típusra cserélje, ilyen volt például a BAE Systems és General Dynamics légi szállítású, moduláris járművek létrehozására indított Future Combat Systems projektje, illetve később a Ground Combat Vehicle program. Mindkettőt elkaszálta a Pentagon költségvetési hiány miatt, inkább az Abrams újabb modernizációja mellett tették le a voksukat az amerikai vezetők. Jelenleg az M1A2-esek harmadik generációs modernizációja folyik M1A2C (SEPv3) típusjel alatt, az utolsó modernizációs program, az M1A2D (SEPv4) pedig várhatóan 2021-ben veszi majd kezdetét.

Bár az Abramsek lecserélése csak a negyedik generációs upgrade kifutása után várható, a gyalogság szállítására és támogatására szolgáló Bradley lánctalpas páncélozott harcjárművek felváltására nemrég új pályázatot írt ki a Pentagon. Ez a program Optionally Manned Fighting Vehicle (OMFV), vagyis opcionálisan legénységgel rendelkező harcjármű néven fut majd és célja, hogy a Bradleyket egy városi hadviselésre optimalizált, de terepjáró képességekkel rendelkező, távolról irányítható, 30 milliméteres löveggel és második generációs FLIR infrakamerával rendelkező páncélossal cseréljék le.

A pályázat egyik esélyes befutója a Raytheon és a Rheinmetall Lynx (vagyis Hiúz) 41 gyalogsági harcjárműve, ennek a 2016-ban bemutatott páncélosnak sajátossága, hogy amellett, hogy a világ egyik legnagyobb páncélvédettségű szállítójárműve, viszonylag egyszerűen megépíthető és konfigurálható különféle feladatok elvégzésére.

Leopard 3

2015-ben röppentek fel először pletykák arról, hogy Németország és Franciaország közös harckocsifejlesztési projektbe kezdett, melynek célja egy az orosz T-14 Armatát túlszárnyaló technológiai felszereltségű és ütőképességű tank megépítése. A típus a tervek szerint 2030 után állna hadrendbe, az addigra már 50 éve szolgálatot teljesítő Leopard 2-eseket váltaná a német haderőben és kiegészítené, ha nem is felváltaná a Leclerceket a franciában. A projekt egyelőre Leopard 3 néven ismert, de még nem végleges az elnevezés.

A Leopard 3 pontos műszaki paramétereiről egyelőre nem sokat tudni, jó eséllyel itt is szempont lesz a távvezérelhetőség, a személyzet védettségének a növelése és a városi hadviselésre való optimalizáltság. A közös tankprojekt irányába kacsingat a tavaly nyáron bemutatott European Main Battle Tank (Európai Általános Harckocsi – EMBT) is, amely az első közös német-francia tank, de önmagában nem sok innovációt tartalmaz azon kívül, hogy egy Leopard 2A7 testére ráműtötték egy Leclerc tornyát.

Addig is, a Leopard 2-esek fejlesztése gőzerővel folyik, legújabb iterációjukból, a 2A7+-ből még Magyarország is be fog vásárolni:
2019.05.19 05:44 Magyarország megvillantotta új szuperfegyvereit: pusztító tankok, helikopterek, tarackok között jártunk
2019.02.02 06:15 Elképesztő csodafegyvereket és felszerelést kap a magyar hadsereg – Íme a 10 legütősebb fejlesztés

Uran-9

Az orosz fejlesztésű Uran-9-es a világ egyik legelső működőképes személyzet nélküli páncélozott lánctalpas harcjárműve, vagyis lényegében egy olyan „robottank,” amely nemcsak távirányítással, de (részlegesen) akár emberi beavatkozás nélkül is tud üzemelni. 2016-ban fedték fel létezését az oroszok.

Az Uran-9-es kívülről inkább egy gyalogsági harcjárműre hasonlít, mintsem egy általános harckocsira, célja elsősorban a felderítés és a támogatás, de képes páncélozott célpontok megsemmisítésére is. Az harcjármű főfegyverét egy 30 milliméteres, Sipunov 2A72-es gépágyú alkotja, ezt kiegészíti még négy 9M120-1 Ataka páncéltörő irányított rakéta és egy 7,62 milliméteres PKT-típusú párhuzamosított géppuska is. A harckocsi kiegészíthető Igla föld-levegő rakétákkal és Smelj reaktív gyalogsági lángszórókkal is. Az Uran-9-es alapvetően távvezérléssel működik, viszont egy előre meghatározott útvonalat önmagától is tud teljesíteni és képes arra is, hogy egyes célpontokat automatikusan bemérjen. A tűzparancsot viszont mindenképp emberi kezelőnek kell kiadnia.

A „robottankot” tavaly élesben is tesztelték, Szíriában, viszont állítólag nagyon rosszul szerepelt: az irányító többször is elvesztette az uralmat a jármű felett, a fő fegyver lassan reagált a tűzparancsra (vagy egyáltalán nem), a célbemérő rendszer pedig a 2,2 kilométeren kívüli célpontokat már nem érzékelte (annak ellenére, hogy 6 kilométer a hivatalos hatótávolsága). A tesztek során észlelt hibákat azóta persze (hivatalosan) kijavították és idén megkezdték a harcjármű sorozatgyártását.

T-14 Armata

Az „Armata” univerzális harci platformot 2009 óta fejlesztik az oroszok, 2015-ben láthattuk először a moszkvai győzelmi napi parádén. Az elképzelés lényege, hogy egy egységes lánctalpas alvázrendszerre többféle harcjármű-típust lehessen felépíteni, jelenleg általános harckocsi, gyalogsági harcjármű, műszaki és tüzérségi változatai ismertek. Az Armata-platformra épített harcjárművekkel többek közt a régebbi BMP-típusokat és a T-72-es, T-80-as, T-90-es általános harckocsikat, valamint a 2Sz19-es önjáró löveget akarják lecserélni.

Az platform általános harckocsi változata, a T-14-es sok mindenben szakít a korábbi, szovjet/orosz harckocsiépítési elvekkel; már nem a könnyen előállítható, olcsó harckocsik tömegére apelláltak a konstruktőrök. Számos olyan megoldást tartalmaz a dizájn, amely bemutatása előtt más típusnál nem látható a világon: a tornyot a páncéltestből irányítja a lövész, így a lövedékektől elszeparálva dolgozik. A tank aktív védelmi rendszere radarok segítségével állítólag képes az ellenséges lövedékek elhárítására, míg az irányított rakéták kilövésére is alkalmas 125 milliméteres löveg állítólag 8 kilométeres effektív lőtávolsággal rendelkezik.

Az Armata-platform, bár áttörést jelent az orosz harckocsigyártásban, jelenleg még számos technikai hibával küzd, az orosz katonai vezérkar ráadásul túl magasnak találja az Armaták 4 millió dolláros egységárát és inkább a T-72-es harckocsik modernizációját támogatja. Jó eséllyel azonban a NATO tankmodernizációs programjai előbb-utóbb arra fogják majd kényszeríteni az oroszokat, hogy haladjanak az Armata rendszeresítésével a költségvetési aggályok ellenére is.

Carmel

Múlt hétvégén jelentette be az izraeli védelmi minisztérium, hogy sikeresen lebonyolították a Carmel harckocsiprogram első prototípusainak tesztelését, a projektben három vállalat, az Elbit, a Rafael és az Israel Aerospace Industries (IAI) vettek részt, melyek mind külön harcjárművel „neveztek” a projektbe.

A kísérletben olyan harcjárművek szerepeltek, melyeket két fős személyzet is képes üzemeltetni (ellentétben a jelenleg használatos izraeli harckocsi, a Merkava 4 fős személyzetével) és egy harmadik fő távvezérléssel is át tudja felette venni az irányítást a jármű felett. A kivitelezést mindhárom vállalat eltérő módon oldotta meg: az Elbit például az F-35-ösben is használt „okossisakkal” látta el a harckocsizókat, míg a Rafael egy többképenyős, kiterjesztett valóságon alapuló használó rendszert bocsátott a kezelők rendelkezésére. Az IAI megoldása a Rafaelére hasonlít, viszont az irányítást Xbox-kontrollerekkel oldották meg.

A három éve indított Carmel projekt célja egyébként az elmúlt években erősen áthelyeződött a teljesen új harcjárművek fejlesztéséről a meglévő harcjárművek új technológiákkal való felszerelésére, ennek ellenére nem kizárt, hogy Izrael a következő években, évtizedben a Carmel-projektből születő harcjárműveket is rendszeresíteni fogja. A projektből születő mesterséges intelligencia adaptációjáról már döntött az izraeli védelmi minisztérium, az első AI-asszisztált Merkava harckocsik és Namer csapatszállítók várhatóan 2020-ban állnak hadrendbe.

A címlapfotón egy T-15-ös, Armata platformra épített nehéz páncélozott csapatszállító látható a Kubinka tankmúzeumban. Fotó: Shutterstock

Felhasznált források: Times of Israel, Task and Purpose, Army Recognition (1, 2), Defense News, Breaking Defense, National Interest (1, 2), Military.com, Global Security, Business Insider, RT, Foxtrot Alpha, Wikipedia.