Magyarországon a csaláskockázat-értékelés nem volt eléggé átfogó és nem azonosította a kifejezetten az operatív programok által érintett művelettípusokhoz és kedvezményezettekhez kapcsolódó kockázatokat – állapította meg ma közzétett jelentésében az Európai Számvevőszék. A testület azt is felrótta, hogy Magyarországon az irányító hatóságok nem jelentik azokat a csalásgyanús eseteket, amelyeket azelőtt rendeztek, hogy a kapcsolódó kiadásokat igazolták az Európai Bizottság felé. Fura módon most éppen az Európai Bizottság „vette védelmébe” a magyar hatóságokat a Számvevőszék előtt.

2019.04.25 15:59 Imádják a magyarok az EU-pénzt, amit úgyis ellopnak a nagy többség szerint

2019.05.14 09:24 A magyarok kétharmada elvenné a kormánytól az EU-pénzek elosztását

Ma tette közzé különjelentését az Európai Számvevőszék, amelyben az uniós kohéziós kiadások körében jelentkező csalások kezelését vizsgálta 7 uniós tagállamban, köztük Magyarországon. A jelentés megállapítja, hogy a 28 tagállamból csak tízben, köztük Magyarországon, van életben nemzeti csalás elleni stratégia, és úgy látja, hogy a tagállamok túlságosan nagy optimizmussal értékelik csalásellenes intézkedéseik eredményességét. A felderítést, az elhárítást és a koordinációt jelentősen meg kell erősíteni ahhoz, hogy eredményesebb lehessen a csalások megelőzése, felderítése és a csalók elrettentése – sürgeti a testület amellett, hogy elismeri az utóbbi évek javulását is a csalás elleni küzdelem terén.

A 78 oldalas, magyar nyelven is elérhető, jelentés Magyarországot érintő főbb megjegyzései:

• „Magyarországon megállapítottuk, hogy a csaláskockázat-értékelés nem volt eléggé átfogó (nem vette figyelembe a korábbi ellenőrzések eredményeit) és nem azonosította a kifejezetten az operatív programok által érintett művelettípusokhoz és kedvezményezettekhez kapcsolódó kockázatokat.”
• Az Európai Bizottság is belefűzte kommentárját a jelentésbe a Számvevőszék felé és ebben a kérdésben „védelmébe veszi” a magyar hatóságokat. „A Bizottság szolgálatai audit ajánlásokat fogalmaztak meg Magyarország felé, a csalásellenes intézkedések további javítása érdekében. Például a magyar irányító hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiválasztási és irányítási ellenőrzési szakaszokban az ellenőrzési eljárások arányos csalásellenes intézkedéseket tartalmazzanak, beleértve az informatikai alrendszer testre szabását is. Ennélfogva a Bizottság arra számít, hogy a magyarországi csaláskockázat-értékelés javulni fog.”
• A Számvevőszék felrója, hogy „Magyarországon az irányító hatóságok nem jelentik azokat a csalásgyanús eseteket, amelyeket azelőtt rendeztek, hogy a kapcsolódó kiadásokat igazolták a Bizottság felé.
• Erre a Bizottság kommentárja a Számvevőszék felé szintén lényeges: „A Bizottság úgy véli, hogy az Európai Számvevőszék azon megállapítása, amely szerint Magyarországon az irányító hatóságok nem jelentik megfelelően azokat a csalásgyanús eseteket, amelyeket azelőtt rendeztek, hogy a kapcsolódó kiadásokat igazolták a Bizottság felé, alapvetően a beszámolásra vonatkozó rendelkezéseik tagállam általi félreértelmezéséből ered. A már bejelentett „csalásgyanús” eseteket nem lehet visszavonni az IMS-ből, még akkor sem, ha már nincs a Bizottság elé terjesztett kiadás, mint Magyarország esetében. A Bizottság fel fogja hívni a magyar hatóságok figyelmét az érintett rendelkezés helyes alkalmazására.”
• A magyarországi csalásellenes koordinációs szolgálat, az AFCOS (amely a Pénzügyminisztériumban működik) esetében „nincs olyan megfelelő rendelkezés, amely lehetővé tenné számára a jelentéstételt a tagállam által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében végrehajtott tevékenységekről. Ez a szolgálat nem tesz közzé semmilyen jelentést ezekről a tevékenységekről, sem az uniós kohéziós kiadásokat érintő lehetséges csalásokról” – róják fel a Számvevőszék emberei.
• „Az általunk felkeresett tagállamok közül ötben az AFCOS szolgálatok nem voltak kellően tisztában a Bizottságnak jelentett esetek vizsgálati státuszával. Romániában és Magyarországon nem találtunk az irányító hatóságok, az AFCOS szolgálatok és a nyomozó és bűnüldöző hatóságok közötti módszeres együttműködést célzó hivatalos mechanizmust, ezért az AFCOS szolgálatoknak nem volt teljes körű rálátásuk az uniós finanszírozású projekteket érintő, folyamatban lévő vizsgálatokra.”
• „Magyarországon az AFCOS nem rendelkezik rálátással a csaláskezelési folyamat részeként ténylegesen végrehajtott intézkedésekre vagy a bejelentett esetek státuszára.”

Mik a főbb uniós megállapítások?

2013 és 2017 között több mint 4000, az Unió pénzügyi érdekeit sértő potenciálisan csalárd szabálytalanságot tártak fel – emlékeztet összefoglalójában a Számvevőszék. E szabálytalanságok együttesen közel 1,5 milliárd eurónyi uniós támogatást érintenek, és 72%-uk kapcsolódik kohéziós politikához, többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz, a Kohéziós Alaphoz és az Európai Szociális Alaphoz. E területeken a csalás elleni küzdelem elsődlegesen a tagállamok felelősségi körébe tartozik.

A Számvevőszék ellenőrzése során azt értékelte, hogy a tagállami irányító hatóságok és csalás elleni koordinációs szolgálatok a csaláskezelési folyamat valamennyi fázisában – a csalásmegelőzéstől és -felderítéstől az elhárításig (ami magában foglalja többek között a felderített csalások bejelentését és a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését) – megfelelően teljesítették-e kötelezettségeiket. E célból a számvevők hét tagállamot – Bulgária, Franciaország, Magyarország, Görögország, Lettország, Románia és Spanyolország – kerestek fel.

– jelentette ki Henri Grethen, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – A tagállamok azonban általában arra a következtetésre jutnak, hogy „meglévő csalás elleni intézkedéseik megfelelőek. Véleményünk szerint ez a következtetés túlságosan elbizakodott” – tette hozzá.

A 2014-2020-as programozási időszak tekintetében a számvevők megállapították, hogy „az irányító hatóságok jobban értékelték a kohéziós támogatás felhasználásához kapcsolódó csalás kockázatát és előrelépést értek el a csalásmegelőzési intézkedéseikben is. Ezen elemzések némelyike azonban nem volt kellően alapos, és a tagállamok általánosságban nem rendelkeznek konkrét csalás elleni politikával. Az ellenőrök arra is rámutattak, hogy nem történt számottevő előrelépés a proaktív csalásfelderítés terén. Ezenkívül gyakran nem megfelelő a megelőzési és felderítési intézkedések hatásának nyomon követése és értékelése”.

A számvevők azt is megjegyzik, hogy

A beszámolási rendszer sem kielégítő: a ténylegesnél kevesebb csalási esetet jelentenek be, ami hátrányosan befolyásolja az Európai Bizottság által közzétett csalásfelderítési arányok megbízhatóságát. Továbbá a csalásgyanús esetekről sem tájékoztatják szisztematikusan a megfelelő szerveket, és a csalás elleni szervekkel folytatott együttműködés is kívánnivalót hagy maga után. A 2021 és 2027 közötti időszak kohéziós forrásaira vonatkozó szabályokról jelenleg folynak a tárgyalások, ezek kapcsán a számvevők számos javaslatot tesznek arra, hogyan lehetne jobb eredményeket elérni.

A fenti megállapítások után többek között a következőkre kérik fel a tagállamokat a Számvevőszék munkatársai:

• dolgozzanak ki az uniós forrásokat érintő csalás elleni hivatalos stratégiákat és politikákat;
• tegyék megbízhatóbbá a csaláskockázat-értékelést az érintett külső szereplők folyamatba való bevonásával;
• javítsák a csalásfelderítési intézkedéseket az adatelemzési eszközök alkalmazásának általánossá tételével.

Az Európai Bizottságot a következőkre kérik a számvevők:

• kövesse nyomon a csaláselhárítási rendszereket következetes alkalmazásuk biztosítása érdekében;
• ösztönözze a tagállamokat arra, hogy bővítsék ki a csalás elleni koordinációs szolgálatok feladatkörét.

Címlapkép forrása: Európai Számvevőszék audiovizuális könyvtár, Klaus-Heiner Lehne elnök