Munkaerőhiány, az online kereskedelem előretörése, technológiai fejlődés – ez az a három kihívás, ami leginkább meghatározza most a szállítmányozás és raktározási üzletágak mindennapjait és jövőjét. A McKinsey friss tanulmánya szerint a szállítmányozásban és raktározásban van a harmadik legnagyobb automatizációs potenciál a világon, mégis sok cég van még, amely nem szánta rá magát erre.

Bár egyre több az automatizációs lehetőség, erre a logisztikai cégek többsége még nem nagyon szánta rá magát, a tanulmány szerint az okok között van, hogy nem lehet tudni, melyik technológiai újdonság lesz majd a befutó, az e-kereskedelem is szokatlanul erős versenyt generál, ráadásul az automatizációs fejlesztések sokkal hosszabb kifutásúak, mint amilyen hosszú szerződéseket jelenleg a szállítókkal kötnek a piacon.

A tanulmány szerint pedig pont a fent felsorolt három kihívásra jelenthetne megoldást az automatizáció. Számításaik szerint több mint 50 olyan technológia van, amelyek magasabb fokra tudnák kapcsolni az ellátási lánc automatizálását, ezen belül sok terület kapcsolódik a logisztikához. A problémát inkább az jelenti, hogy senki sem tudja biztosan, ezek közül melyik technológia lesz majd befutó, így a logisztikai cégek többsége kivár a befektetéssel.

Klikk a képre!

A tanulmány megoldásra váró problémaként hozza fel a szerződések rövid voltát a logisztikai piacon. A legtöbb ilyen szerződés általában 3 évre szól, ami lényegesen rövidebb időtartam, mint a múltbéli szerződések esetében. A cégek a gyakori tendereztetéssel igyekeznek faragni a költségeken, ezzel együtt a rövidebb elköteleződés lehetőséget ad nekik gyorsabban reagálni az új vásárlói igényekre.

Mindez a logisztikai piacon tevékenykedő cégekre nagy nyomást helyez, mert nekik olyan fejlesztéseik vannak, amelyek hosszabb kifutásúak, így a rövid időtávra szóló szerződések nem kifizetődőek, főként a kezdeti magas fejlesztési költségek miatt. Mindez az automatizációs törekvésekre is rányomja a bélyegét.

A tanulmány szerint eltérő megoldásokat kell fontolóra venniük a cégeknek a szerint, hogy szerződéses logisztikában vagy csomaglogisztikában tevékenykednek.

• Előbbi esetben az e-kereskedelem, a többcsatornás ellátási lánc és az új, automatizált technológiák előretörésével kell, hogy felvegye a versenyt. Mindezek persze új lehetőségeket is teremtenek a szektor számára. Az automatizálás például enyhítheti az egyre szűkülő munkaerőpiactól való függőséget, főleg olyan munkakörökben, amelyek a nagy forgási sebességű termékekre épülnek, pl. szortírozás, termékválogatás. Nem beszélve arról, hogy csúcsidőkben, mint amilyen a karácsonyi időszak is, jól tud jönni egy nagyobb fokú automatizáltság. Mindettől függetlenül a szerződések rövid időtartama a szektorban továbbra is nagy probléma, így a szerződéses logisztikai szolgáltatással foglalkozó cégeknek olyan megoldásokon kell gondolkodniuk, mint különféle ösztönzők biztosítása hosszabb szerződések esetén, illetve a szerződés idő előtti felbontás esetén különféle büntetések beiktatása.
• A csomaglogisztikával foglalkozó cégek esetében az automatizálási igény és elvárás talán még erősebb az egyre növekvő kereslet, illetve a gyorsaság és megbízhatóság iránti igény növekedésével. A csomagszállító cégek számára a fejlődési irányt nagyban meghatározza a szállítandó csomagok mérete: sok szolgáltató a nagyobb csomagokra fókuszáló eszközökbe fektet, megint mások az e-kereskedelem és online vásárlás előretörésével inkább a kisebb csomagokra specializálódnak. Az automatizálás kérdése a csomagok szortírozásánál és elosztásánál vetődhet fel leginkább, de itt nagy kihívást is jelent, főként a könnyebb és nehezebb súlyú, illetve törékenyebb csomagok miatt.