Május 29. óta, azaz bő egy hét leforgása alatt 293,9-ről 282,1-ig, azaz közel 12 egységgel esett a dollár árfolyama a bankközi piacon és ilyen intenzív, 4%-os, forintszárnyalásra csak ritkán van példa.

A legutóbbi hasonlóan gyors forinterősödés tavaly augusztus 15. és 28. között volt, amikor 288-ról 275,8-ig bukott a zöldhasú jegyzése a bankközi piacon (4,3%-os forinterősödés), előtte július 2. és 9. között, azaz egy hét leforgása alatt 285-ről 273,8-ig (szintén 4%-os forinterősödés). Azt megelőzően pedig egészen a 2017. december 19. – január 5. közötti periódusig kell visszanéznünk, amikor 267,6-ról 255,2-ig, azaz 4,4%-kal szárnyalt a forint.

A mostani gyors forinterősödésnek kettős oka van: egyrészt a forint az euróval szemben a történelmi mélypontot közelítő szint körül billegett május végén, és háromszor is nekifutott a 327,5-nél húzódó technikai akadály (felfelé) áttörésének az árfolyam, de nem sikerült. Így feltehetően tömegesen kezdték zárni a befektetők a korábban nyitott, a forint gyengülésére játszó pozíciókat, ami erősítette a forintot. Emellett a dollár nemzetközi megítélésében is fordulat volt: a Trump-féle kereskedelmi háború fokozódása és annak reálgazdasági áldozatai miatt a piac elkezdett egyre hamarabb bekövetkező egyre több idei Fed kamatvágást árazni, így esett a zöldhasú. Nyilván a Fed közelgő kamatvágásának esélye javítja a feltörekvő piacok megítélését (relatív vonzerejét is), így ez is táplálhatta a forint erősödését. Összességében tehát az USD/HUF mindkét „lába” úgy mozdult meg, hogy az támogatta a forint ritkán látott gyors erősödésének kibontakozását.

Amennyiben a régiós devizákkal együtt vizsgáljuk azt, hogy a forint dollárral szembeni erősödése mennyire volt intenzív: azt látjuk, hogy a május 29. óta látott szárnyalás tényleg intenzívebb, mint amit a cseh korona és a lengyel zloty produkált a zöldhasúval szemben, de elmarad attól, mint amit a jóval nagyobb kilengéseket produkáló török líra mutatott be másfél hét alatt.

Címlapkép forrása: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images