A mögöttünk hagyott május jóval hűvösebb és csapadékosabb volt a sokéves átlagnál Magyarországon, és ez máris alkalmat adott egyeseknek arra, hogy ismét előhozakodjanak klímaváltozást megkérdőjelező vagy tagadó vélekedéseikkel. Miközben napjainkban már a világszerte tüntetéseket szervező gyerekek számára is nyilvánvaló, valami alapvető és kedvezőtlen változás történik a Föld klímájával, amit gyakorlatilag a világ bármelyik szegletében élők a saját bőrükön érezhetnek, még mindig akadnak olyanok, akik tagadják a klímaváltozás és/vagy a globális felmelegedés tényét. Hogy a jelentős arányban a populista politikusok és holdudvaruk köréből kikerülő tagadók pusztán a belátóképesség hiánya, esetleg egyéb ok miatt tesznek-e így, nem egyértelmű és a téma szempontjából mindegy, az viszont tökéletesen nyilvánvaló: érvelésük teljesen hibás.

Amennyiben még bárki kételkedett volna abban, hogy Donald Trump, a világ első számú szuperhatalmának vezetője nem érti a klímaváltozás működését, azok számára az elnök ezt a héten teljesen nyilvánvalóvá tette az Egyesült Királyságban tett látogatása során. Azt hiszem, hogy az időjárás változik, és azt gondolom, hogy mindkét irányban – fogalmazott az Egyesült Államok elnöke, miután az eredetileg tervezett negyed óra helyett másfél órás beszélgetést folytatott Károly herceggel, a brit trónörökössel. Az elnök a BBC-nek azt mondta, osztozik a herceg „jó éghajlatra” vonatkozó kívánságában, ugyanakkor más országokat – Kínát, Indiát és Oroszországot – hibáztatott a szennyező tevékenységek fokozódásáért.

A Károly-herceggel folytatott beszélgetés Trump elmondása szerint nagyrészt a klímaváltozásról szólt, és nagyrészt a herceg beszélt, illetve igyekezett meggyőzni az elnököt a klímaügy fontosságáról. Bár Trump azt mondta, egyetértett Károly azon szándékával, hogy a jövendő generációk számára meg kell őrizni az élhető éghajlatot és el kell kerülni a katasztrófát, azonban más megjegyzései alapján több mint kétséges, hogy valóban felfogta-e a lényeget. Miután azt mondta, az Egyesült Államoknak van „a legtisztább éghajlata”, Trump így fogalmazott:

Az elnök korábbi példákkal igyekezett cáfolni, hogy a klímaváltozás hatására a szélsőséges időjárási események gyakoribbá váltak. Azt ugyan elismerte, nem emlékszik arra, hogy az Egyesült Államokban korábban is előfordult volna az utóbbi évekhez hasonlóan heves tornádó-tevékenység, ezzel együtt állítása szerint 40 éve tornádók szempontjából a legrosszabb időszaka volt országának, az 1890-es években pedig a legpusztítóbb hurrikánon tomboltak.

A világ legismertebb klímaváltozás-tagadójának példája (bővebben lásd keretes írásunkat) jól szemlélteti a hasonló állásponton lévők tökéletesen hibás gondolatmenetét, ami nagyjából így néz ki: ha a lakóhelyem környezetében a külső hőmérséklet huzamosabb ideig elmarad az év azon szakában megszokottól, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy a globális felmelegedés nem létezik. Ők többnyire nem csak az időjárás és éghalat/klíma fogalmai, de a klímaváltozás és a globális felmelegedés fogalma közé is egyenlőségjelet tesznek – tévesen – , így a sokéves átlagtól elmaradó hőmérséklet szerintük egyben a klímaváltozás cáfolata is.

Pedig nem tűnik olyan nehéznek belátni: attól, hogy a bolygó egy pontján vagy akár nagyobb régiójában tartósabban hűvösebb/hidegebb van, mint a sokéves átlag, a bolygó egészének felszíni átlaghőmérséklete még bőven emelkedhet. Sőt, a két, egy időben, de nagyon eltérő kiterjedésben zajló jelenség (alacsonyabb helyi hőmérséklet és emelkedő globális átlaghőmérséklet) nem hogy egyáltalán nem zárja ki egymást, de egyenesen következik is a rendszer alapvető természetéből. Európa hőmérsékleti térképe jól példázza, hogy egyszerre, egymástól viszonylag kis távolságban is kialakulhat a sokéves átlagnál tartósan jóval alacsonyabb és magasabb hőmérséklet is.

Vagy a NASA valós adatok feldolgozása alapján készített látványos animációja, amelyen kitűnően szemlélteti a globális átlaghőmérséklet emelkedésének regionális egyenetlenségeit:

A problémát az okozza, hogy a jelek szerint vannak, akik képtelenek különbséget tenni az időjárás és az éghajlat/klíma fogalma között. (A két fogalom keverésében nagy szerepe lehet abban, hogy az időjárás és az éghajlat elemei azonosak: a napsugárzás, a hőmérséklet, a szél és a csapadék.) A probléma azonban az alapfogalmak minimális szellemi erőfeszítést kívánó tisztázásával könnyedén feloldható, ahogyan azt egyébként az általános iskolai természetismeret tankönyvek is megteszik. Az első és talán legfontosabb feladat annak egyértelműsítése, hogy az időjárás nem egyezik meg az éghajlattal (görög eredetű szóval klímával). Nagyon egyszerűen definiálva: az időjárás a légkör pillanatnyi, illetve rövidebb időtartamot felölelő állapotát jelenti, míg a klíma/éghajlat fogalma egy nagyobb terület légköri folyamatainak – akár a bolygó egészének – átlagos, illetve hosszú ideig tartó alakulását foglalja magába.

Példával megvilágítva: az idei május Magyarországon jóval hidegebb volt a megszokottnál, az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint mintegy 2,5 Celsius-fokkal maradt el az országos átlag az 1981-2010-es sokévi átlagtól. Ezzel együtt az országos évi középhőmérséklet folyamatos, trendszerű emelkedést mutat Magyarországon szintén a Meteorológiai Szolgálat adatai szerint, mégpedig a következőképpen:

Hasonló a helyzet a csapadékkal is: noha az idei május a sokéves átlagnál jóval több esőt hozott, hosszú távon, a 20. század elejéig visszatekintve megállapítható, hogy összességében egyre kevesebb csapadék hullik az ország területén.

Az értelmezést talán nehezítheti az is, hogy a változások ritkán jeleníthetők meg grafikonon egy egyenes vonallal, és ez igaz a klímaváltozásra, illetve a globális felmelegedésre is. Amint az a fenti ábrán is látszik, az egyes évek átlaghőmérsékleteinek alakulása nagy kilengéseket mutathat, azonban trendszinten, az egész időszakot tekintve egyértelműen látszik az emelkedés.

A Föld éghajlata egyetlen, de rendkívüli sokféleséggel rendelkező rendszer, amelyben egy időben akár egymással ellentétes folyamatok is lejátszódhatnak. A kétség kívül folyamatban lévő klímaváltozás egyik legfőbb jellegzetessége pedig az, hogy a korábbiakhoz képest a szélsőséges jelenségek gyakorisága és intenzitása növekszik – a korábbi előrejelzéseknek megfelelően. A korábbiaknál pusztítóbb viharok, gyakoribb és hevesebb hőhullámok, aszályos és rendkívül csapadékos időszakok váltják egymást időben, és természetesen térben továbbra is is jókora különbségek tapasztalhatók, ami nyilván a klíma lassabb változású időszakaiban is érvényes volt.

A hőmérséklet ezen klímarendszer egyik, ha nem a legfontosabb eleme, vagyis amikor a globális felmelegedésről beszélünk, akkor a klímaváltozás talán legjelentősebb részfolyamatáról szólunk. A klímaváltozás tehát egy tágabb fogalom, amibe a globális felmelegedés is beletartozik, a globális átlaghőmérséklet emelkedése mellett azonban a klímaváltozást további nagy folyamatok is jellemzik, mint például a szélsőségek fent említett gyakoribbá válása, az óceánok elsavasodása, a tengerszint emelkedése, stb. – amelyek többnyire mind a globális átlaghőmérséklet emelkedéséből következnek. Ezek, az átlaghőmérséklet emelkedéséből következő más nagy folyamatok pedig dominóhatás-szerűen következve egymásból végül magára a felmelegedésre is visszahatnak, fokozva annak ütemét (például: felmelegedés>jégsapkák, gleccserek és permafroszt olvadása>a fehér, napsugárzást visszaverő felületek zsugorodása>felmelegedés intenzívebbé válása..).

Az egyre nagyobb számban elérhető, és sajnos egy irányba mutató tények és kutatások világosan mutatják, a klímaváltozás nem városi legenda és nem vitatható. A Föld és egyes régióinak éghajlata persze soha nem volt statikus, mindig is állandó alakulásban volt különféle okok miatt – az tehát, hogy a klíma változik, önmagában nem természetellenes. A mostani klímaváltozás azonban minden korábbitól különbözik gyorsasága miatt, az adatok szerint ugyanis napjainkban példátlan tempóban változik a földi éghajlat. A globális felszíni átlaghőmérséklet már most is közel 1 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet (1750). Míg korábban a kutatók úgy gondolták, a 21. század végéig 2 fok alatt kellene tartani a felmelegedés mértékét annak érdekében, hogy a legrosszabb hatásokat elkerüljük, ma már inkább a 1,5 fokos felmelegedést tartják kritikus szintnek.

Az ENSZ és az EU formálódó klímacélja 2050-re nullára csökkentené a klímaváltozás fő előidézőjének tartott szén-dioxid-kibocsátást, és a héten hasonló terveket jelentett be a 2020-as amerikai elnökválasztáson való indulást tervező korábbi alelnök, Joe Biden is, illetve szintén demokrata riválisa, Elizabeth Warren is. Egyre gyakoribb vélemények szerint azonban, még ha a világ országai mindent meg is tennének a Párizsi Klímaegyezményben foglalt cél elérése érdekében – nem tesznek -, az is kevés lehet a katasztrófa elkerüléséhez.

Annak ellenére, hogy egyre több, ezer és ezer mérésen alapuló, egymást erősítő tanulmány igazolja, a klímaváltozás és a globális felmelegedés olyan realitás, amely ijesztő tempóban teszi lakhatatlanná a Föld egyre több részét; ne legyen kétségünk, továbbra is lesznek olyanok, akik inkább hiedelmek, mint tudományos kutatásokkal alátámasztott tények alapján alakítják majd ki ezt tagadó álláspontjukat és politikájukat, amit aztán a többieknek is igyekeznek beadagolni.

Címlapkép: MTI/EPA/Lukasz Ogrodowczyk