június 13, 2019 0

A vállalatvezetők egyelőre nem félnek a gazdasági válságról, de csökkent az optimizmusuk – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Robert Stöllinger, a KPMG vezérigazgatója, aki szerint oda kell figyelni a kereskedelmi háború fokozódására. A CEO Outlook kutatás alapján a cégvezetők pedig most a legnagyobb kockázatnak a klímaváltozást tartják, ezért egyre több vállalat figyel a környezetbarát működésre és fenntartható termékek előállítására.

Robert Stöllinger szerint elbukhatnak azok a vállalatok, amelyek nem elég rugalmasan állnak hozzá a változásokhoz, azonban az új technológiák elterjedése nem olyan gyors, mint ahogy azt a média sugallja, például a mesterséges intelligenciát is a vállalatok alig 16%-a használja érdemben. Stöllinger úgy véli, hogy a munkahelyeket továbbra sem kell félteni: emberek nélkül elképzelhetetlen a fejlődés.

Portfolio: Valóban a nyakunkon van már a következő világgazdasági válság, vagy csak egy kis lassulás várható?

Robert Stöllinger: Azt nem tudjuk, hogy jön-e a következő válság, de a CEO-k a legtöbb országban már nem annyira optimisták, mint tavaly voltak. Vagyis csökkent azoknak az aránya, akik a következő három évre vonatkozóan kedvezően ítélik meg a kilátásokat. Egy vezérigazgatónak azonban az a dolga, hogy optimista legyen. Ha valaki egy nagy cég élén áll, akkor növekedési tervének kell lenni, optimizmust kell, hogy sugalljon. Ha nem tudja ezt képviselni, akkor valószínűleg rossz helyen van.

Ők még a recesszió előtti utolsó pillanatban is kicsit optimisták lesznek?

A cégek nagymértékben inkább utólag reagálják le a válságokat. Részben attitűd kérdése, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. Szerintem most rengeteg lehetőség van a világgazdaságban, ezeket kell próbálni kiaknázni. Csodálkoznék, ha ebből a szempontból pesszimisták lennének a cégek és vezetőik. A világgazdaság hatalmas változás előtt áll, pontosan az adat- és mesterséges intelligencia alapú szolgáltatások révén. Szerintem nincs ok pesszimizmusra. Nyilván a gazdaságban ciklusok vannak, amihez alkalmazkodni kell. Érdekes ellentét, hogy míg az európai és ázsiai cégek vezetőinek csökkentek a várakozásaik, addig Amerikában sokkal optimistább eredmények születtek. Talán azt fontos hozzátenni, hogy az adatfelvétel január-februárban történt, azóta viszont a kereskedelmi háborús problémák tovább fokozódtak. Kína és az USA egyre inkább egymásnak feszül, ami nagyon veszélyes. Ha a józanész nem veszi át az irányítást, akkor elég nagy problémák lehetnek.

Mire lehet számítani, ha nem csillapodnak ezek a feszültségek?

Az egy nagy kérdés, hogy Donald Trump mennyire ura ennek a helyzetnek, és mennyire vannak körülötte olyan emberek, akik mélyebben elemzik a folyamatokat. Trump egy ingatlanfejlesztő, akinek van egy elég lendületes tárgyalási stílusa, hogy ez mennyire működik nemzetközi viszonylatban, az nagy kérdés. Viszont ma a világ már nem úgy működik, hogy a Huawei kínai, az Apple meg amerikai. A Huaweinek 1500 amerikai beszállítója van, vagyis az USA-ra is hatással vannak a lépések. A Brexitnél a briteknek is rá kellett jönniük, hogy minden mindennel összefügg, nem léphetnek ki könnyedén, és pont ez adja a mai világ értékét, izgalmát.

A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

Mindezek miatt egy éles háború kitörése sokkal kevésbé valószínűbb, mint 100 évvel ezelőtt. Arra nem számítanék, hogy Amerika és Kína katonailag egymásnak feszül, de valahol, egy másik konfliktuson keresztül indirekt módon vagy éppen a kibertérben, kereskedelemben ezek az ellentétek megmutatkoznak.

A vállalatvezetőkkel folytatott háttérbeszélgetéseink során többször találkoztunk azzal az állásponttal, hogy a Huawei-kérdés messze nem a publikus térben megvitatott kérdésekről szól, hanem a globális telekommunikációs piacon a versenyhelyzet eltűnéséről és a monopóliumokról. Mára alig maradt választási lehetősége a szolgáltatóknak, épp amikor küszöbön áll az 5G-hálózatok építése világszerte. A Huawei így megkerülhetetlen, ami komoly probléma a telekommunikációs cégek számára, rosszabbak a tárgyalási pozícióik, kisebb a mozgásterük a beszállítókkal szemben, nincs árverseny és lassul az innováció is.

A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

Ma mégsem a kereskedelmi háború, hanem a klímaváltozás aggasztja legjobban a vállalatvezetőket a felmérés szerint. Ez minek tudható be?

Ez ebben a nagyvállalati körben egy meglepő fordulat, mert a klímaváltozás egy hosszabb távú kockázat, ami nem a napi működést befolyásolja. A klímaváltozással kapcsolatos szcenáriókról ráadásul vannak konkrét forgatókönyvek, ellentétben a többi, kiszámíthatatlan kockázattal, mint a geopolitikai, a kiberbiztonsági vagy a technológiai kockázatok, amelyeknél bármikor, bárhonnan, látszólag kontextus nélkül is jöhetnek a negatív csapások, akár nagyon hirtelen. Amerikában a központi kormányzat most nem akarja elfogadni és kezelni a klímaváltozást, ezzel együtt örvendetes hír, hogy nagy mozgolódás van a civil társadalomban, akár a diákok részéről, akik minden héten mennek tiltakozni, és az emberek is egyre jobban kezdenek odafigyelni a klímakockázatokra. A cégek pedig érzik, hogy jobb elé menni a problémáknak, menedzselni a dolgot. A vállalatvezetők felelőssége egy alacsony CO2 kibocsátású gazdaság létrehozása.

Egyre több vállalat készít a pénzügyi jelentése mellett egy nem pénzügyi jelentést is, ami a vállalati felelősségvállalási célok a teljesülését és az ígéreteit tartalmazza. A fenntarthatóság szerencsére már nem csak a marketingosztályok kampányaiban jelenik meg, hanem a vállalati stratégiában is.

Ez nem teljesen egyértelmű, mert a káros anyagok kibocsátásának közgazdasági értelemben sokszor nincs megfelelő költsége. Egy profitban gondolkodó szervezetnek nem könnyű, hogy figyelembe vegyen olyan szempontokat, amelyek legalábbis rövidtávon nem bírnak negatív hatással.

Persze nagyon jó hír, hogy elkezdtek figyelni a klímakockázatokra, de a profitot, a marzsokat nagyon elronthatja, ha ilyen költségek beépülnek.

A vásárlók már valószíűbben odafigyelnek arra, hogy környezetbarát terméket vegyenek, és ebből tudnak a cégek maguknak előnyt szerezni. Ha azt tudom mondani, hogy olyan termékeket állítok elő, amelyek környezeti szempontból előnyösebbek, akkor az én termékemet választhatják. Egyébként, még az is kérdés, hogy milyen irányba megy a világ, hiszen az autóiparban például terjedőben van az elektromos közlekedés, de nagy kérdés, hogy környezeti szempontból összességében ez mennyire tud tisztább lenni. Sőt, a párhuzamosság miatt a technológiák fejlesztésébe tett óriási erőforrások bizonyos része biztosan nem térül meg.

A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

Félnek is ettől a vállalatok, a diszruptív technológiákra ugyanis komoly veszélyként tekintenek.

Jellemző, hogy aki sikeres és nagy múlttal rendelkezik, hajlamos úgy dolgozni, ahogy eddig tette, mert az jól bevált. Emellett bizonyos méret felett a szervezet komplexitása, a hierarchiája sem serkenti a gyors változást vagy az innovációt. Azonban a gazdaság mai dinamikája mellett muszáj agilisnak lenni abban, hogy hogyan alakítom a cég kultúráját és szerkezetét. Az a cél, hogy a nagy cégek gyorsabban érzékeljék a változásokat, de a hibákat is el tudják fogadni. Be kell látni, hogy, ha innoválunk, akkor hibázni is fogunk, de ebből kell tanulni és továbblépni. Komoly kérdés, hogy a vállalatok teljesítményértékelő-rendszereibe mennyire lehet beépíteni azt, hogy hibáztál, de teljesítettél és előrébb vitted a céget.

Gondoljunk csak a Nokiára, amely az iPhone előtt nagysikerű, vezető cég volt a mobiltelefon-piacon jó mutatókkal, majd nagy hirtelenséggel szertefoszlott az erejük.

A nagyvállalat egyik előnye, hogy nagy az erőforrásbázisa, sok anyagi lehetőséggel rendelkezik, de ma már ez nem biztos, hogy elegendő. Hiába költök sokat a régi termékeimre, szolgáltatásaimra, ha van előnyösebb alternatíva a fogyasztók számára. Ezt „laposabb” szervezetet létrehozásával lehet kezelni, csapatokban kell gondolkodni, nem hierarchiában, parancskultúra helyett a lehetőség megteremtése a cél és az, hogy a vezető ne egy elefántcsonttoronyban legyen. Az agilitás egyik eleme éppen az, hogy a felsővezetőknek is egyre inkább kell szakértővé válnia, akivel bizalmi alapon együtt lehet dolgozni. A bizalomnak kétirányúnak kell lennie: nem csak a dolgozók bíznak a vezetőjük iránymutatásában, de a vezetőnek is bíznia kell a csapatok értékítéletében, autonómiájában. Ez nem egyszerű, és nem is mindenkinek sikerül.

Ez a törekvés megvan a vállalatokban?

A kérdés ma az, hogy mennyire lehet átalakítani egy olyan szervezetet, amelyik legalább 50 vagy 100 éve működik és eddig nem szembesült ilyen, a létezését fenyegető változásokkal. Viszont egyáltalán nem is biztos, hogy teljes egészében át kell alakítani, diszruptálni kell minden üzleti modellt, a példák is azt mutatják, hogy az állandó értékek megtalálása a kulcs. Reálisabb megoldás, ha a tevékenység, az értéklánc bizonyos szeleteit vizsgáljuk, hogy hol kell kreatívnak lenni. Egy olajkitermelő vállalatnál a tengeri platformon nem biztos, hogy nagyon agilisnak kell lenni, vagy egy banki fizetési rendszerben is a biztonság az elsődleges, az ügyfélszolgálatban és disztribúcióban viszont érdemes kísérletezni.

A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

Tavaly a kiberbiztonság szerepelt első helyen a kockázatok között, idén viszont hátrébb sorolták a vezetők. Mi lehet ennek az oka?

A tőzsdén jegyzett cégek között elég magas az aránya azoknak, amelyek azt gondolják, hogy jól felkészültek. Ugyanakkor a kiberbiztonság olyan terület, ami akkor működik jól, ha nem hallasz róla. A kiberbiztonság ma már nem csak egy IT kérdés, melynek költségvonzata van, hanem egy ügyfél bizalmi kérdés, illetve a digitális transzformációs projektek szempontjából is kritikus: egy nem megfelelő kibervédelmi stratégia blokkolhatja a digitális innovációt. Ha megjelenik egy hír, hogy valahol elloptak több millió adatot, az nagyon negatívan hat a cég márkájára, a fogyasztók cégbe vetett bizalmára is. Így annak ellenére, hogy nincs előtérben, nagyon fontos, hogy a cégek továbbra is odafigyeljenek erre.

Ennek ellenére napi szinten hallunk híreket komoly adatlopásokról. Ezek szerint a cégek mégsem készülnek eleget, csak beszélnek róla?

Minden nagyobb vállalat óriási adatvagyonokkal és digitális rendszerekkel rendelkezik ma és ezek állandó támadás alatt állnak. A támadás folyamatos, minden másodpercben újabb és újabb hackerek akarnak betörni a nagyobb vállalatokhoz, a napvilágra került esetek ezeknek csupán töredékei. Az adatvagyon mellett a bankok esetében vagy a Bitcoin tőzsdéknél valódi vagyonok is veszélyben vannak. A támadás forrása lehet akár egy versenytárs is, vagy egyszerű bűnözők, bűnözői szervezetek, de a nagyhatalmak közti feszültséglevezetésnek is terepe a kibertér. Célkeresztbe kerülnek egy-egy ország alapinfrastruktúrái, akár a közigazgatás, de az energetika és egyre inkább a közlekedés is.

A világ urai minden másodpercben támadás alatt állnak, és nem mindenki bírja

Mennyire kell félni a mesterséges intelligenciától?

Valójában még nagyon kevés helyen vezettek be komplex mesterséges intelligencia megoldásokat, itt valóban több a beszéd egyelőre, mint a cselekedet. A CEO-k mindössze 16 százaléka mondja azt, hogy ténylegesen használnak ilyen megoldást. Közben egyfajta skizofrén állapot van, mely egyrészt a munkaerőhiánnyal küzd, másrészt fél attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkát. Mi is küzdünk azzal, hogy hogyan tudunk elegendő embert felvenni. A munkahelyeket összességében nem látom veszélyben, de lehetnek olyan szakmák, amelyek veszélybe kerülhetnek.

A vezérigazgatók azt mondják, hogy egy egyensúlyt szeretnének megteremteni ebben úgy, hogy a technológia alapvetően a kollégákat támogassa, és szabadítson fel erőforrásokat a kreatívabb, magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre.

A saját és az ügyfeleink tevékenységét látva ez így is van. Nem látom, hogy bárhol is nagymértékben csökkent volna a munkahelyek száma, ahol bevezettek a mesterséges intelligenciát. Talán, ha jön egy recesszió, akkor költségérzékenyebbek lesznek a cégek és más trend következik be, de Európában nagyon sok országban munkaerőhiány diktál most.

Az algoritmusok és az adatalapúság kapcsán érdekes, hogy kétség esetén a vezérigazgatók továbbra is inkább a tapasztalatokban és megérzésekben bíznak, mint az adatokban. Ez lehet generációs jellemző is, másik oldalról jogos elővigyázatosság is.

A mai algoritmusok nem eléggé kifinomultak, és gyakran kevés és rossz minőségű adatból dolgoznak és nem feltétlenül biztonságos közegben működnek. Ha az adatfelvétel például viszonylag junior kollégák által „bütykölt” képlet alapján megy, az nem biztos, hogy jobb, mint a vezérigazgató több évtizedes tapasztalata. A felmérés egyik üzenete az, hogy a döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak az adatalapú támogató eszközök, de kritikus, hogy ha ezeket kívánjuk használni, akkor olyan környezetbe kell helyezni őket, hogy megfelelően kontrollált módon és jó minőségben működjenek.

(Fotók: Szekeres Máté / Portfolio)