Tényleg csak a bevándorlók és a nyugdíjasok menthetik meg Magyarországot a katasztrófától?
július 16, 2019 0

Magyarországnak elsősorban a nők és az idősek foglalkoztatása terén kellene előre lépnie a következő évtizedekben, emellett a költségvetés számára nyomást jelenthet az elöregedéssel kapcsolatos kiadások emelkedése – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hétfőn közzétett tanulmányából. A szervezet közgazdászai szerint komoly reformok nélkül az egész régióban nehéz lesz fenntartani a foglalkoztatás jelenlegi szintjét.

Sötét képet festettek az egész régiónak

Átfogó tanulmányt készített húsz kelet-európai és balkáni ország demográfiai folyamatairól az IMF, melyet hétfőn mutattak be. A szervezet becslései szerint a vizsgált országokban 2050-re negyedével csökkenhet a munkaerőállomány, amit többek között a nyugdíjkorhatár emelésével és vendégmunkásokkal lehetne ellensúlyozni.

A Valutaalap kiemeli, hogy a vizsgált régió népessége két ok miatt fogy: egyrészt kevesbben születnek, mint ahányan meghalnak, vagyis természetes fogyás tapasztalható ezekben az országokban, másrészt komoly a kivándorlás is. Ennek pedig egy sor gazdasági hatása lesz, hiszen a munkaerő csökkenése mellett nő majd a nyugdíjakra és egészségügyre fordított összeg, illetve a munkaerő elöregedése termelékenységi problémákat is okozhat.

Tényleg csak a bevándorlók és a nyugdíjasok menthetik meg Magyarországot a katasztrófától?

A fenti ábrán az látható, hogy a világ népessége 25-30 százalékkal nőhet 2050-ig, ami nagyrészt Afrikának lesz köszönhető, de Latin-Amerika és Észak-Amerika demográfiai folyamatai is kedvezőnek mondhatók. Nyugat-Európa lakossága gyakorlatilag stagnálhat, miközben Közép-Európa (CE) lakosságszáma 10 százalékkal csökkenhet. Ennél rosszabbnak csak a balti államok és Délkelet-Európa kilátásai mondhatók.
Összességében ha a régió országai nem orvosolják az elöregedésből eredő problémákat, akkor a Nyugat-Európához való felzárkózásuk jelentősen lelassulhat

– állapítja meg a tanulmány.

A rossz hír, hogy nincs varázsszer a demográfiai gondok megoldására. Az IMF szerint a termékenységi ráta emelése önmagában nem képes ellensúlyozni a csökkenő munkaerőt és az elöregedést. Néhány országban van még tér a munkaerőpiaci részvételi arány emelésére elsősorban az idősebbek és a nők körében, emellett szükség lehet a nyugdíjkorhatár emelésére is. Közben a gazdaságpolitikai döntéshozók sok országban csapdahelyzetbe kerülhetnek, hiszen egyik részről fedezni kellene az emelkedő egészségügyi és nyugdíjkiadásokat, fenn kellene tartani a nyugdíjak értékét, másrészt viszont szükség van költségvetési mozgástérre a beruházásokra, fejlesztésekre és az aktív munkaerőpiaci eszközökre. A Valutaalap szerint minden országnak egyénileg kell megtalálnia a megfelelő elegyet a fenti intézkedések közül.

Mivel a munkaerő növelésének komoly korlátai vannak, ezért a régió országai részben a meglévő dolgozói számra kell, hogy támaszkodjanak. Az oktatás és a felnőttképzés támogatásával, valamint az automatizáció elősegítésével javítható a termelékenység, ezek részben tudják ellensúlyozni a romló demográfiai folyamatokat. Emellett szükség lenne a bevándorlás további könnyítésére elsősorban a képzett munkaerő területén, valamint javítani kellene az intézményrendszert, hogy a helyi munkaerőt maradásra, a külföldieket pedig bevándorlásra ösztönözzék.

A legtöbb vizsgált ország nyugdíjrendszere jelenleg még fenntarthatónak tűnik, azonban ha a nyugdíjakat közelíteni akarják az öregkor előtti jövedelmekhez, akkor ez a fenntarthatóság gyorsan megváltozhat – hangsúlyozza az IMF. A tanulmány fontos megállapítása még, hogy a régió országai között szorosak a gazdasági kapcsolatok, ezért nem csak az adott ország demográfiai helyzete, hanem a szomszédoké is negatív hatással lehet a következő évtizedekben.

Mi lesz Magyarországgal?

A kedvezőtlen demográfiai folyamatok alól mi sem tudjuk kivonni magunkat, vagyis a fenti megállapítások nagy része Magyarországra is igaz. Ugyanakkor az IMF közgazdászai is kiemelték, hogy minden országnak saját megoldási csomagra van szüksége, ezért nézzük, mi várható nálunk 2050-ig.

A lakosságszám csökkenésében nem vagyunk a leginkább érintettek között, inkább a középmezőnybe sorol minket az ENSZ becslése. Ugyanakkor a magyar népesség nagyjából 15 százalékos csökkenése 2050-ig nagyobb lehet a cseh vagy a szlovák ütemnél. A legrosszabbak jelenleg Bulgária és Lettország kilátásai, ott 20-25 százalékkal eshet vissza a népesség három évtized alatt.

Tényleg csak a bevándorlók és a nyugdíjasok menthetik meg Magyarországot a katasztrófától?

A népesség csökkenésének pedig több komoly gazdasági következménye is lehet:

  • A teljes népesség fogyásával csökkenhet a munkaképes korúak száma is, ez a hatás rövidtávon gyorsabb lehet, mint Nyugat-Európában.
  • A régió országainak munkaereje a nyugat-európainál gyorsabban öregedhet el. Magyarország esetében jelenleg a teljes munkaerő 15,6 százaléka van 55 év felett, 2050-re ez az arány 20,5 százalékra emelkedhet.
  • A fenti demográfiai folyamatok eredményeként a jövőben több nyugdíjas korú juthat kevesebb dolgozóra. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy az időskori függőségi ráta (a nyugdíjasok száma a munkaképes korúak arányában) a jelenlegi 27,9-ről 2050-re majdnem megduplázódhat, 52,4 lehet. Vagyis jelenleg 28 nyugdíjas korú jut száz munkaképes korúra, harminc év múlva viszont 52 fog.

A vizsgált országok igyekeznek különböző ösztönzőkkel növelni a termékenységet, ilyen ösztönzők lehetnek az adókedvezmények, alanyi jogon járó támogatások vagy lakhatással összefüggő támogatások – állapítja meg az IMF. Kiemelik, hogy ez elsősorban Közép-Európára jellemző, magyar szempontból azonban a rossz hír, hogy máig nem bizonyították ezeknek a támogatásoknak a sikerességét, illetve ha sikerülne is emelni a termékenységi rátát, annak hatásai a munkaerőben leghamarabb 20 év múlva jelentkeznének. Az eddigi felmérések alapján ezekkel a lépésekkel legfeljebb annyit sikerült elérni, hogy a nők előbbre hozzák az egyébként is tervezett gyermekvállalást.

A bevándorlással kapcsolatban a régió országai egyelőre leginkább az idénymunkásokban gondolkodnak elsősorban Ukrajnából, azonban a legtöbb kormánynak nincs átfogó hosszútávú stratégiája a vendégmunkásokkal kapcsolatban – olvasható a Valutaalap tanulmányában. Emellett több helyen megpróbálkoztak már a korábban Nyugat-Európába elvándoroltak visszacsábításával, de ezek a kezdeményezések eddig nem voltak sikeresek – állapítja meg az IMF.

Ha azt feltételezzük, hogy néhány évtizeden belül nem lesz lényegesen több magyar, aki dolgozzon és nem akarunk tömeges bevándorlást, akkor már csak egy terület marad, ahol lehet még tompítani a demográfiai hatásokat: javítani kell a foglalkoztatottsági rátát. A munkaerőpiaci részvételi arány jelenleg 68 százalék körül van Magyarországon, ami még mindig elmarad a 74 százalékos nyugat-európai átlagtól, ha pedig a 82 százalékos svéd adatot tűzzük ki célul, akkor még nagyobb a mozgástér. A teljes népességen belül elsősorban a fiatal nők, illetve a nyugdíj előtt álló idősek foglalkoztatásában lehetnek tartalékok, ezeket emeli ki az IMF Magyarország szempontjából elsődleges reformterületekként. Az idős férfiak foglalkoztatottsági rátája például alig haladja meg az 50 százalékot, az 55-65 éves nőknél pedig el sem éri ezt a szintet.

A demográfiai romlásnak van egy eddig kevésbé hangsúlyozott hátránya is: a lakosság öregedésével nőnek az egyészségügyre és nyugdíjra fordított kiadások. Ez Magyarország esetében azt jelenti, hogy 2015-ről 2050-re a GDP mintegy 4%-ával nőhetnek a költségvetés terhei, nálunk nagyrészt az egészségügy területén jelentkezhet ez a több mint ezer milliárd forintos összeg.

Tényleg csak a bevándorlók és a nyugdíjasok menthetik meg Magyarországot a katasztrófától?

A nyugdíjhelyzet romlása azt is jelenti, hogy harminc év múlva a nyugdíjasok helyettesítési rátája várhatóan alacsonyabb lesz, vagyis korábbi jövedelmük kisebb részét kapják majd meg az emberek nyugdíjként. Ez a ráta jelenleg Magyarországon éppen csak eléri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által javasolt 40 százalékot, 2050-re viszont ez alá csökkenhet. Ez pedig extra terhet jelent a nyugdíjrendszerre, ha csak a minimálisan javasolt szintre akarjuk majd emelni a nyugdíjasok ellátását.

A régióban 2020 és 2050 között évente átlagosan 1,4 százalékponttal foghatja vissza a növekedést a demográfiai romlás, ami azt jelenti, hogy harminc év múlva 35 százalékkal lehet alacsonyabb a nemzeti össztermék, mint ezek nélkül a problémák nélkül lehetne – állapítja meg az IMF tanulmánya.

Ez pedig jelentősen lelassíthatja a kelet-közép-európai országok felzárkózását a kontinens nyugati feléhez. Magyarország ebből a szempontból is a középmezőnyben van, a Valutaalap szakértői szerint a következő három évtizedben nagyjából évi másfél százalékponttal húzhatja vissza a növekedésünket a társadalom elöregedése.

Mindez azt jelenti, hogy a potenciális növekedésünkkel számolva harminc év múlva semmivel nem leszünk közelebb a nyugat-európai életszínvonalhoz, mint jelenleg, az egy főre eső GDP-nk a nyugati szint 60 százaléka körül stagnálhat.

Az elmúlt években a leggyakoribb tanács a nyugdíjkorhatár emelése volt hasonló esetekben, ez azonban most nem reális opció, hiszen még az előző fokozatos korhatáremelés sem ért véget, ráadásul a célként kitűzött 65 éves magyar nyugdíjkorhatár nem számít alacsonynak a régióban és alig marad el a 65,6 éves nyugat-európai átlagtól.

A címlapkép forrása: Shutterstock