A világgazdasági válságot követően nem csak a munkanélküliség emelkedett meg szerte a világon, hanem azoknak az aránya is, akik szegénységben élnek még akkor is, ha dolgoznak. A dolgozói szegénységet az Európai Uniós számos országában még mostanra sem tudták a válság előtti szintre csökkenteni, miközben a foglalkoztatási ráta új csúcsot ért el. Magyarországon a legrosszabb a helyzet a trendet tekintve, de ennek speciális oka van.

Az egyenlőtlenség és a szegénység növekedésének negatív hatása van a hosszú távú GDP-növekedésre nézve, a szegénység kockázatát pedig a legjobban az csökkenti, ha minél többen dolgoznak. Ők ugyanis elméletileg képesek lehetnek annyi jövedelmet szerezni, hogy már ne számítsanak szegénynek. Azonban a válságot követően egyre többen lettek azok, akik még abban az esetben is szegények voltak, hogy stabil munkahellyel rendelkeztek.

Az EU-ban a munkavállalók 9,6%-a számított szegénynek 2017-ben, ami még mindig magasabb, mint a világgazdasági válság előtt mért 8,5%-os szint – derült ki az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről szóló idei jelentésből. Mindez jelzi, hogy a munka kisebb garanciát nyújt a megfelelő jövedelem eléréséhez, mint a válság előtt.

A legnagyobb mértékben (több mint 4%-ponttal) Magyarországon nőtt azok aránya, akik dolgozói szegénységben élnek. A 2008 és 2017 közötti időszakot tekintve Luxemburg, Olaszország és Bulgária sem lehet büszke az eredményére, azonban Finnország, Lettország és Lengyelország érdemben tudta csökkenteni a dolgozói szegénységet. Rossz hír azonban, hogy amíg a jól teljesítő országok csupán 1-2%-ponttal tudták mérsékelni a dolgozói szegénységet, addig a rosszul teljesítőknél akár 2-4%-pont közötti emelkedéseket is láthatunk.

A 2017-es adatok alapján Magyarországon minden tízedik munkavállaló szegénységben élt. A magyar adat, illetve a 4%-pontos növekedés első látásra megdöbbentőnek tűnik, de van rá magyarázat. A közfoglalkoztatási programok a megfigyelt időszakban terjedtek el hazánkban, amely egyes időszakokban 200 ezernél is több munkavállalót érintett. A közfoglalkoztatással pedig nem lehetett elérni a mediánjövedelem 60%-át, vagyis aki a programok keretében tudott elhelyezkedni, az habár javította a foglalkoztatási statisztikát, egyből megjelent a dolgozói szegénységben élők között. Miután a közfoglalkoztatás a teljes foglalkoztatotti létszám 4-5%-át is adta korábban, így ők adhatták a dolgozói szegénységben élők közel felét, vagyis meg is találtuk az okát annak, hogy mi okozta a növekedést.

Magyarországra vonatkozóan már rendelkezésre állnak 2018-as adatok is, amelyek szerint 8,5%-ra csökkent a dolgozói szegénységben élők aránya a 2017-es 10% feletti szintről. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy egyre több közfoglalkoztatott találta meg a helyét az elsődleges munkaerőpiacon, amellyel nagyobb eséllyel kerülnek ki a dolgozói szegénységből, továbbá a minimálbért és a garantált bérminimumot is érdemben tovább emelte a kormányzat.

Ha a következő időszakban tovább csökkenne a közfoglalkoztatottak száma a feszes munkaerőpiacnak köszönhetően és az alacsony keresetűek bérét sikerül érdemben tovább emelni – jövőre is jelentősen, 8%-kal nő a minimálbér és a bérminimum -, akkor minden bizonnyal nem kell arra számítanunk, hogy emelkedne a dolgozói szegénységben élők aránya Magyarországon.

(Címlapkép: MTI Fotó / Bugány János)