HU Language HU
Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal
július 24, 2019 0

Az amerikai work and travel jellegű gyerektáborok koncepciója sokak előtt ismert, főleg azok előtt, akik az elmúlt 10 évben végezték el egyetemi tanulmányaikat, azt azonban kevesen tudják, hogy az egyik legnagyobb utazásszervező cég mögött – részben – két magyar áll. Bár az anyacég brit, a magyar és régiós irodák alapítása Fekete Alexander és Gyuricza Izabella nevéhez fűződik, akik utóbbi 360 ezer forintos diákhiteléből építettek régiós birodalmat. Ma pedig már nemcsak az USA-ba közvetítenek, hanem a Karib-térségtől egészen Kínáig. Sőt, olyan külföldi szakmai gyakorlati helyeket is kínálnak, ahol a költségeket előfinanszírozzák, amit a diákok későbbi keresetükből törlesztenek, így megnyitva a külföldi tanulás lehetőségét a kevésbé tehetősebbek előtt is.

Hasonló témákról is szó lesz a Hiventures – Portfolio KKV Tőkefinanszírozás című rendezvényünkön. Jegyek már kaphatók.

Fekete Alexander a vendéglátóipari főiskola (BGF-KVIK)második évének végén eszmélt, hogy nincs szakmai gyakorlati helye. „Volt néhány csoporttársam, akik az Egyesült Államokba szereztek gyakorlati helyet, elmentem én is egy közvetítő irodához, mondták, hogy itt és itt lehet dolgozni, a program ára plusz a repülőjegy meg a biztosítás körülbelül 4000-4500 euró lesz. Hazamentem, mondtam, hogy szeretnék Amerikába gyakorlatra menni, de otthon ezt nem támogatták, így nem lett belőle semmi. Évekkel később ez motivált egy olyan program megalkotására, ahol a közvetítőiroda előfinanszírozza a költségek nagy részét, a diák pedig a kinti béréből törleszti azt vissza, így jelentősen csökkentve a programba való belépési küszöböt” – mesélte a Portfolio-nak Fekete Alexander, a Campleaders Hungary egyik alapítója.

A cég ma 860 millió forintos forgalmat bonyolít, ehhez azonban rögös, sokszor szerencsés út vezetett, kezdve a szakmai gyakorlat megszerzésétől: „német származásom miatt anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet, ezért a tanszékvezető megkért, hogy a svájci szállodaszövetséget kísérjem körbe az egyetemen, és a nap végére megvolt a szakmai gyakorlati helyem Svájcban.”

„Ha Franciaországba ki lehet vinni 3 ezer diákot síelni, Amerikába miért ne lehetne?”

Fekete a szakmai gyakorlat után dolgozott a drezdai, majd a müncheni Kempinski hotelben, de egy idő után úgy érzete, hogy a 12-13 órás esti műszakokat nem lehet sokáig bírni kiégés nélkül. Ekkor jött a lehetőség, hogy nyáron kimenjen egy amerikai gyerektáborba önkéntesként dolgozni. „Körülbelül 5 hetet töltöttem kint, de életem legjobb nyara volt, rengeteg új emberrel találkoztam, mai szemmel nézve ez volt az én Erasmusom” – mondta Fekete, aki rá egy évre is visszatért, de akkor már azzal a céllal, hogy céget alapítson a magyar diákok gyerektáborokban való elhelyezésére. Marco Polo Hungary Kft.-ként indult a cég 2005-ben, akkoriban két nagy szervezet a YMCA ICCP programja és a CCUSA voltak a konkurensek, illetve 4-5 kisebb cég is foglalkozott hasonlóval, de a nagyobb cégek is mindössze 200-300 embert utaztattak évente.

Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal

Fekete Alexander Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

„A legtöbb táboroztatással foglalkozó cég összegyűjtött egy kupac diákot, az adatokat betáplálták a rendszerbe és kész. Nem voltak interjúk, felkészítés, orientáció, nem segítettek utazás előtti tájékoztatóval, a tábor nem tudott semmit az érkezési és távozási időponton kívül. Sem a táborok, sem a jelentkezők felé nem volt megfelelő a szolgáltatás” – mondta Fekete, de amiben még nagyobb potenciált láttak az a jelentkezők száma volt. „Mikor Németországból hazajöttem egy egyetemi barátommal sítáborokat szerveztünk. Bekopogtunk az egyetemekre és meggyőztük a hallgatókat, hogy a mi sítáborainkat népszerűsítsék. Nagyon szimpla rendszer volt, ők voltak a felelősök, hogy összeszedjék a végleges létszámot, és hogy a pénzt begyűjtsék. Egy szezonban 12 helyszínre 3500-3600 diákot vittünk ki Franciaországba. Gondoltam, ha oda ki lehet vinni 3 ezer diákot, akkor Amerikába is menni fog.”

Az első évben 40 diákot sikerült kivinniük az USA-ba, ami jócskán a várakozások alatt volt. Fekete szerint ennek legfőbb oka az volt, hogy árban nem voltak versenyképesek.

A bevétel két oldalról származik, az egyik a jelentkezők, a másik a gyerektábor. Az első partnerük az a gyerektábor volt, ahol én is voltam, illetve két másik, általuk ajánlott. Ezeknek a táboroknak engedményeket kellett tennünk, hogy egyáltalán piacra tudjunk lépni, nem volt meg az infrastruktúránk sem, ami a felmerülő problémák kezeléséhez kellett volna, ezért az első évben majdnem csődbe mentünk, teljesen elkalkuláltuk magunkat

– mondta Fekete. A csomag alapára 200 euró körül volt, ehhez jött a repülőjegy, míg a konkurenciánál 350 euró volt az egész csomag, repüléssel együtt.

A telefonhívás, amely az utolsó pillanatban húzta ki a céget a gödörből

A táborigazgatók látták, hogy nem igazán működik a Marco Polo rendszere, de azt is, milyen eltökélten igyekszik kezelni Fekete a felmerülő problémákat, ezért egyikük beajánlotta egy másik partnerének, a brit Chris Arnoldnak, aki 1999-ben alapított hasonló közvetítőcéget, a Campleaders-t.

Amikor Chris felhívott, hogy találkozzunk annyi pénzem sem volt, hogy megvegyem a repjegyet Liverpoolba, azt is ő fizette. Egy dolgot kérdezett: hogy a jelentkezők miatt akarom csinálni, mint egy keresztes lovag, vagy inkább a pénz motivál. A pénzt mondtam, de hozzátettem, hogy hosszú távú nyereséges működés csak akkor lesz, ha kiszolgáljuk a jelentkezők igényeit, akik pozitív visszajelzésekkel segítik az üzletet.

Bár az angol Campleaders már évek óta sikeresen működött, 2006 nyarán is mindössze 400 jelentkezője volt, azonban képben voltak az árazással, jó kapcsolatokat ápoltak a táborokkal, megvolt náluk az a know -how, amely a Marco Polo-nak hiányzott, és hitelképesek voltak. Fekete alapítótársa a gyenge első év után kiszállt a cégből, őt az amerikai táborban megismert Gyuricza Izabella váltotta, akinek 360 ezer forintos diákhiteléből indulhatott el a Campleaders Hungary Kft., amely első évében 223 jelentkezőt közvetített amerikai táborokba.

Amikor Chris-szel tárgyaltunk az indulásról, kérdezte, hogy az első évben hány diákot szeretnénk közvetíteni. 200-at mondtam, amire a jelenlévők közül többen kiröhögtek, hiszen az anyacégnek is 7 év kellett a 400-as létszám eléréséhez

– mondta Fekete. Azonban Feketéék így már nem csak a Campleaders kapcsolati hálójához fértek hozzá, de a sítáboros múltnak köszönhetően jobban elérték az egyetemeket és a diákokat is.

Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal

Az új csomagár 290 euró volt, ami már tartalmazta a repjegyet – ez 50-60 euróval a konkurencia ajánlata alatt volt, 2007-ben pedig már közel 500 volt a jelentkezők száma. „2009-ben repülőjegy-kiadásra szereztünk jogosultságot. Ez azért fontos, mert abban a pillanatban, hogy mi állítjuk ki a repülőjegyeket, látjuk, hogyan mozog a piac, így jelentősebb összeget tudtunk spórolni. Ehhez azonban 10 millió forintos letétet kellett felmutatni a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségnek (IATA), amit akkor kínkeservesen szedtünk össze” – mondta Fekete.

Nyaranta körülbelül 100 partnert látogatott végig, több tízezer mérföldet vezetve, így kialakult egy 500 tábort tartalmazó adatbázis. Az anyacéggel megállapodtak a franchise feltételekről és elindult a régiós terjeszkedés. Az első a lengyel iroda volt, amit szintén egy, a táborból megismert baráttal, Pawellel indítottak. „50 százalékban én vagyok a tulajdonos, 50 százalékban pedig Pawel és felesége. Ez a modell kezdettől fogva remekül működött, ezt kezdtük megvalósítani a többi országban is. Nem fektettem be komolyabb összeget (5000 eurót) induláskor, megkapták a know-how-t, fizetés nélkül dolgoztak, viszont tulajdonrészt kaptak. Úgy gondolom, hogy ha valaki tulajdonosa is annak, amit csinál, az stabilabb szerkezetet biztosít ezeknek a mini irodáknak, amik az első években maximum 2-3 fővel működnek.”

A magyar irodánál 51 százalékban Fekete a tulajdonos, 49-ben Gyurizca Izabella, a cseh irodának 51 százalékban, Szlovákiában pedig 41 százalékban tulajdonosa Fekete, egy régi kolléga kapott még 10 százalékot, a többi az ottani alapítóké. Közép-európai igazgatóként Fekete fizet franchise díjat az anyacégnek, amely azóta további szolgáltatásokkal bővülve, a Smaller Earth esernyőszervezet néven működik. „Számszerűen a bevételből levonjuk a repülőjegyet, a biztosítás és a vízumpapír költségét, majd a kapott összeget elosztjuk kettővel. Az egyik felét az anyacég kapja, a másik fele megy az adott országba.”

Megjött az étvágy és az első nagy bukás is

A gyerektáborokba munkaerőt közvetítő cégek között világ szinten meghatározó szereplővé vált a Campleaders, azonban ez a terület csak egy kis szeletét adják a work and travel típusú munkaközvetítésnek, az igazán nagy piac a gyorséttermekbe, élményparkokba, minden olyan ágazatba való közvetítés, ahol szezonális személyzetre van szükség.

Jelenleg világszinten körülbelül 90 ezer ilyen (work and travel) vízumot ad ki az Egyesült Államok, amiből durván mindössze 6-7 ezret tesznek ki a gyerektáborosok.

„A nagy lehetőség nem a gyerektábor, hanem ami azon kívül van. Mi sem akartunk kimaradni: az első próbálkozásunk az volt, hogy vízi vidámparkba vittünk ki nagyobb létszámú jelentkezőt. Ez azonban hatalmas kudarc lett: a partner nem bánt megfelelően a jelentkezőkkel, a szállás színvonala sem volt megfelelő, ráadásul túlóráztatott és még sorolhatnám. Abban az évben a kinti program-díjakat egy az egyben elengedtük a jelentkezőknek, ez ezer dollárt jelentett fejenként” – mondta Fekete, és hozzátette, hogy a cégen belül még mindig Alex „Harvard-diplomájaként” emlegetik az esetet, mert megközelítőleg annak árát bukták rajta.

Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal

A probléma az volt, hogy a partnerük nem tartotta a szerződésben vállalt kötelezettségeit és bár a résztvevőket végső soron kárpótolták, cégként nagyon rosszul jöttek ki belőle, mert a jelentkezők háromnegyede ajánlás útján kerül a programba – a vízi vidámparkos történet évekkel vetette vissza a céget a fejlődésben. De levonták a megfelelő következtetéseket is:

  • egy munkaadóhoz az első évben soha nem küldenek 40-nél több jelentkezőt, hogy minimalizálják a kockázatot;
  • sokkal alaposabban készítik elő a partneri kapcsolatokat, még akkor is, ha így a növekedés lehetősége is sokkal visszafogottabb;
  • és persze nem dolgoznak többet vízi vidámparkokkal.

Már nemcsak a vagyonosak kiváltsága a külföldi szakmai gyakorlat

Részben Fekete vendéglátós múltja miatt az új terjeszkedési cél a szállodaipar lett, amit azonban már sokkal alaposabba készítettek elő.

  • 4-5 csillagos szállodákat néztek ki, ahol szívesen vállalnának munkát a jelentkezők
  • vidéki szállodákat kerestek, ahol nagyobb a közbiztonság; ráadásul szállást is biztosítanak, szemben a nagyvárosi szállodákkal;
  • és a személyzeti étkeztetés is megoldott, mivel gyakran nincs a környéken más lehetőség.

„Mielőtt a programot elindítottuk, megkérdeztük a szállodákat arról, mi az, ami nem tetszik nekik. Kiderült, hogy zavarja őket, hogy nem találkoznak személyesen a jelentkezőkkel, a közvetítő cégek pedig rendszeresen valótlant állítanak az angol nyelvtudást illetően” – mondta a Camp Leaders Hungary alapítója, aki közben bevásárolta magát az anyacégbe is (Smaller Earth Group), ahol sales director és business development pozícióba került és igazgatói tanácstag lett, a másik magyar menedzser, Gyuricza pedig COO a Smaller Earth liverpooli irodájában.

Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal

A szállodák egyik legnagyobb problémája korábban az volt, hogy azok, akiket a közvetítőcégek általában hozzájuk visznek olyan fiatalok, akik amúgy ilyen szállodákban nyaralnak, mert a szüleik tehetősek, és csak ők engedhetnek meg maguknak egy ilyen gyakorlati helyet, viszont jellemzően életükben nem dolgoztak, ezért nem bírják a 10-12 órás szállodai műszakot. A jelentkezők jelentős része soha nem fejezte be a nyarakat, de az is előfordult, hogy meg sem érkezett a partnerhez, mert már a reptéren másfelé vette az irányt.

Összegyúrtunk egy olyan programot, amely ezeket a problémákat orvosolja. Alacsony bekerülési árral elérhetővé tettük szélesebb kör számára is: egy jelentkező körülbelül 500 dollárt fizet, megkapja a repülőjegyét, a biztosítását, a vízumpapírjait, kiutazik, és a nyár folyamán a fizetéséből téríti a további 1550 dollárt. Ez lehetőséget biztosít minden diáknak, 500 dollár már nem egy elérhetetlen küszöb

– mondta Fekete.

Emellett kötelezővé tették az interjúztatást a munkaadóval is, amely részben Skype-on zajlik, részben személyesen: Magyarországra reptetik a szálloda üzemeltetőit, de ezt a módszert alkalmazzák a gyerektáborok esetében is. „Ha egy gyerektábor 30 jelentkezőt keres, akkor a vezetőit ideutaztatjuk Amerikából, lengyel, magyar, szlovák, cseh, angol, ír állásbörzékre visszük őket. Ezek persze csoportos utak, 10 másik táborral együtt, ezt hívjuk csoportos állásbörzének. De a nagyobb partnereknek, akik 70-80, akár 100 diákot akarnak felvenni, egyéni állásbörzéket is rendezünk.”

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kibérlik egy hotel konferenciatermét, ahova meghívnak 300 jelentkezőt és 20 tábor képviselőit. Van egy terem, ahol ülnek a táborosok, és egyesével hívják be a jelentkezőket, egyfajta tömeges állásinterjú jelleggel. Ez viszonylag drága, de megéri, mert, mint Fekete mondja, így olyan kiválasztási folyamatot biztosítanak a szállodák és gyerektáborok számára, amit sok más közvetítő cég nem. „A piac pillanatnyilag felszívja szinte az összes általunk biztosított jelentkezőt, a munkanélküliség alacsony, az amerikai családok elkölthető jövedelme jelentősen magasabb, több gyerek megy táborba, mint valaha. Kevesebb viszont az elérhető amerikai személyzet, egyre több külföldi munkaerőre van szükségük” – utalt az alapító a kedvező piaci tendenciákra.

Diákhitelből épített milliárdos táborozós bizniszt két magyar fiatal

Jelenleg gyerektáborba világszinten a Camp Leaders körülbelül 7 ezer embert közvetít ki, ezer főt meghaladó létszámot szállodákba, kanadai programjukra 1500-1600 fő megy, illetve egyéb partnerprogramokkal együtt 10 ezer felett van a kiutazók komplett létszáma. A régióban Magyarországról érkezik a legtöbb jelentkező, közel 1300 fő, Lengyelországból ezer, Szlovákiából, illetve Csehországból 300 fő. A program évről évre nő, de figyelnek arra, hogy ne legyen túl nagy ugrás egy év alatt. „Az üzleti modellünk arra épül, hogy nagy tömegeket mozgassunk meg alacsony árréssel, de nem akarunk túl gyorsan nőni, mert akkor vagy a jelentkezők minőségét nem tudnánk biztosítani, vagy a partnerminőséget a jelentkezők felé.”

Közben desztináció is egyre több van, idén Amerikához jött még a Karib-térség, ahol egy 14 szállodát, hat szigeten működtető lánccal léptek partneri kapcsolatba. „Ez a térség nagyon vonzó a fiatalok számára, Amerikában már sok haverom volt, de Barbadoson kevesen” – mondta Fekete, de elindult az Adventure China nevű programjuk is, ami amerikai típusú gyerektáborokba toboroz, csak éppen Kínába.