Minden magyar évente átlagosan 130 ezer forintot nyer az Európai Unió legnagyobb vívmányával, a közös piaccal, de hatalmasak a területi különbségek az országon és a kontinensen belül is – derül ki egy a minap közzétett tanulmányból. A Sussexi Egyetem és a Bertelsmann Alapítvány közös kutatása szerint míg a nyugat-magyarországi régióban élők jóléte évente mintegy 147 ezer forinttal nő az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlása nyomán, addig az észak-magyarországiak csak 77 ezerrel. A nagyfokú különbség mellett az persze örvendetes, hogy a relatív jóléte a legtöbb magyarnak közel azonos ütemben nő az egész országban.

Az Európa-napra időzítve jelent meg egy friss tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy az Európai Unió sokak által legnagyobbnak mondott vívmánya, az 1993 óta létező uniós közös piac kereskedelmet tápláló hatása milyen következményekkel jár az egyes országok versenyképességére, illetve az egyes emberek jólétére abszolút és relatív értelemben. Külön érdekessége az elemzésnek az, hogy az EU összes (NUTS2) régiójára külön is kiszámolták a jóléti hatásokat és ezt egy térképre téve különösen látványosra sikeredett az eredmény.

Az abszolút (évente euróban kimutatható) jólétnövelő hatás különösen az EU földrajzilag középső régióiban és néhány nyugati centrumban a legnagyobb, míg a déli és keleti periféria-országokban szerényebb ez a jólétnövelő hatás, de minden régióban kimutatható. Az egész EU-ra évente átlagosan 840 eurós adat jött ki, de hatalmas emögött a szóródás: míg a nem is EU-tag Svájcban a jólétnövelő hatás évente 3590 euró, Londonban 2700 euró, Brüsszelben pedig 2470 euró, addig a legtöbb déli és kelet-közép-európai régióban 117-500 euró körüli.

A magyar régiókra koncentrálva azt kapjuk a Bertelsmann Alapítvány oldalán az adatvizualizáció segítségével, hogy a Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió lakói részesülnek a legnagyobb jóléti hatásban: évente egy átlagosan 579 euró (a 2016-is kiinduló állapothoz képest vizsgálták ezt tényellentétes hatáselemzés segítségével), ami 320-as euróárfolyam mellett mintegy 185 ezer forintot jelent. A nyugat-dunántúli régió lakói 459 euróval járnak jobban a közös piac nyomán, ami mintegy 147 ezer forintot jelent, míg az észak-alföldi régió lakóinál ez „csak” 240 eurót, mintegy 77 ezer forintot jelent.

Az anyag egyébként rámutat, hogy a nyugati pénzügyi központok nyilván a tőke- és a szolgáltatások, míg más régiók (pl. német és francia, illetve kelet-közép-európai) a feldolgozóipari, illetve autóipari termelés exportjából nyernek sokat a jólét terén. A kis és külkereskedelmileg nyitott országok tehát egyértelműen jobban járnak az EU nagy vívmányával, mindezt a hatást pedig felerősíti a földrajzi fekvés. Az egységes szabályok mentén működő közös piacban ugyanis a logisztikai szempontok szerinti befektetések, fejlesztések fokozottabban táplálják a központibb fekvésű térségek lakóinak jólétét, mint a periférián lakókét.

Amennyiben az országok szintjén képzünk rangsort, hogy évente hol mekkora az egy főre jutó átlagos jólétnövekedés, akkor az jön ki, hogy toronymagasan (a nem-EU-tag) Svájcban, Luxemburgban és Írországban történik ez. Magyarország a 408 eurós egy főre jutó átlagával a rangsor végefelé látható. Közben az látványos, hogy a kemény Brexit esetén mekkora lenne az egy főre jutó jóléti veszteség az egyes tagállamok szintjén: itt is Írország, Luxemburg és Svájc van az élbolyban, Magyarország pedig szintén a rangsor végefelé.

Az abszolút egy főre jutó jólétnövekedés azonban csalóka, hiszen az eleve magasabb életszínvonalú országokban évente rendszerint nagyobb a nominális jólétnövekedés is, így a relatív jólétnövekedés az igazán érdekes: ebben pedig Magyarország a 3,44%-os éves átlagos relatív jólétnövekedésével az uniós középmezőnybe tartozik. Az is viszonylag kedvező, hogy a relatív jólétnövekedésben a 7 magyarországi régió közül hat egy kategóriába tartozik, azaz nagyjából azonos arányban nő a jólét (a 2,95-3,55%-os növekedést produkáló második legmagasabb csoportba tartozik a hat régió). Az egyetlen kivétel az EU „mag területéhez” közelebb lévő Nyugat-Magyarország, ahol 3,55% feletti az éves relatív jólétnövekedés. Csehországban egyébként átlagosan 3,99%-kal nő a relatív jólét, ami a negyedik legmagasabb érték az országok rangsorában és nyilván a „mag területekhez” közeli fekvés ebben is lényeges szerepet játszik.

A kapott magyar adatok egyébként arra is rámutatnak, hogy még Magyarországon is nő némiképp a divergencia az egyébként is fejlettebb és a fejletlenebb régiók között. Az anyag számos ponton azt a kellemetlen kérdést feszegeti, hogy vajon az EU legnagyobb vívmányának tartott közös piac mennyiben járul hozzá az országokon belüli, illetve a nagyobb földrajzi egységek közötti gazdasági divergenciához és ezt hogyan lenne célszerű ellensúlyozni (pl. fokozottabb EU-támogatásokkal a periféria térségekben).

Címlapkép és forrása: Sopron belvárosa, a Kolostor utca műemlék épületei, szemben a város jelképe, a Tűztorony. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba