Magyarországon a következő években jelentősen nőni fog az eltartottsági ráta, vagyis egy dolgozóra egyre több inaktív jut. A KSH friss kiadványa – amely a fenntartható fejlődés indikátorait vizsgálja – szerint drasztikusan nőni fog az időskorúak aránya, mindez pedig meg fogja terhelni az ellátórendszereket.

Magyarországon, 1990 elején az eltartottsági ráta 51% volt, ezer aktív (15-64 éves) korúra 510 nem aktív (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) korú személy jutott. A legalacsonyabb arányt (45,2%) 2007-ben figyelhettük meg.

– állapítja meg a KSH tanulmánya, amely arra mutat rá, hogy a már most is emelkedő eltartottsági ráta a következő időszakban jelentősen nőni fog.

Az eltartottsági ráták számításánál három főbb korcsoportot emelhetünk ki, ezek egymáshoz viszonyított arányai jól mutatják a társadalom elöregedését, az egyes korcsoportok függőségi viszonyait, és előrevetítik a változások társadalmi-gazdasági hatásait. A három kiemelt korcsoport:

• a gyermekkorúak (0-14 évesek),
• a felnőtt vagy aktív korúak (15-64 évesek)
• és az időskorúak (65 évesek és annál idősebbek).

A gyermekkorúak aránya folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek üteme az 1990-es években felgyorsult. 1990-ben még a népesség 20,5%-a volt gyermekkorú, az előzetes adatok szerint 2019-ben már csak 14,6%-a, annak ellenére, hogy az elmúlt években a termékenységi ráta emelkedett.

Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan, 13,2%-ról 19,4%-ra nőtt. A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az időskorú, mint a gyermekkorú.

Mindeközben az aktív korú népesség aránya 1990-ről 2007-re 66%-ról 69%-ra emelkedett, azóta viszont folyamatosan csökkent (2019. január 1-én 66,1%).

Az aktív és az inaktív korúak arányának kedvező irányú átmeneti változását alapvetően az okozta, hogy már munkaképes korban volt az 1970-es évek közepén született nagyobb létszámú nemzedék, és még aktív korban volt az 1950-es évek közepén született, ugyancsak népes generáció. Ezzel párhuzamosan a születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az időskorúak száma nőtt.

A következő évtizedekben tehát jelentősen növekedni fog az eltartottsági ráta, amely abból fakad, hogy egyre többen érik el a 65 éves kort, miközben a prognózis szerint nem születnek érdemben többen, mint korábban. Ha az alappályán haladnak a folyamatok, akkor azt minden bizonnyal az ellátórendszer sem fogja bírni az előrejelzési horizonton: a nyugdíjkorhatár emelése és/vagy a nyugdíjak értékének csökkenésére kell számítani, miközben az egészségügy is egyre nagyobb nyomás alá kerül. A folyamatokat az fordíthatná meg, ha a születésszám jelentősen javulna már rövid távon, azonban még ebben az esetben is számolni kell azzal, hogy az eltartottsági ráta átmenetileg még magasabbra emelkedik, mint az alappálya, hosszú távon azonban segítene csökkenteni a nyomást az ellátórendszereken.