A Föld nagy része ma már szinte szó szerint úszik a szemétben, az országok és városok egyre nehezebben tudják kezelni a helyzetet, a hulladék jelentős részét pedig a műanyagok teszik ki. A szemétválság kezelése érdekében egyre több országban tiltják be az egyszer használatos műanyagokat, amit azonban az iparágban sem néznek tétlenül: érdekvédelmi szervezeteiknek az Egyesült Államok számos államában sikerült olyan törvényeket elfogadtatniuk, amelyek megakadályozzák, hogy a politikai döntéshozók az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát tiltó szabályokat hozhassanak.
Míg a világ szemétben fuldoklik, ellentámadásba lendült a műanyagipar
A műanyagszennyezés napjainkra az egyik legsúlyosabb globális kihívássá vált, a termelés olyan tempóban bővül, hogy következményeivel a világ nem igazán tud mit kezdeni. A probléma nagyságát jelzi, hogy a kialakult helyzetre új szó is született: műanyagválság. Pedig a fosszilis energiahordozókból készített műanyagok mindössze egy évszázada jelentek meg, az új műanyagtermékek gyártása és fejlesztése pedig csak a második világháború után gyorsult fel. A műanyagok számos területen forradalmi előrelépést jelentettek a gyógyászattól az autógyártáson át az űrutazás lehetővé tételéig, olcsóságuk és elterjedésük azonban nagyban hozzájárult egyfajta eldobható-kultúra kialakulásához. A világon évente gyártott műanyag 40 százaléka egyszer használatos, amelynek jelentős részét olyan tárgyak – például nejlonzacskók vagy ételcsomagolások – teszik ki, amelyeket mindössze percekig, legfeljebb órákig használnak, a környezetbe kikerülve viszont évszázadokig fennmaradhatnak, óriási károkat okozva.
A műanyaghulladék jelentős része az óceánokba is kijut, és a világ emberi településektől legtávolabbi pontjain is felbukkan. Az időjárási tényezők hatására létrejövő mikroműanyagokat pedig már a települési ivóvízhálózatokban és élelmiszerekben is kimutatták, így a vízzel és a táplálékkal egy ember évente körülbelül negyed kilogramm műanyagot fogyaszt el a WWF tanulmánya szerint; közben a mikroműanyag emberi egészségre gyakorolt hatásai ma még alig ismertek. Míg a nagyobb darab műanyagok egy részét mechanikai megoldásokkal össze lehet gyűjteni a vízből és a föld felszínéről, a mikroműanyagok esetében ez gyakorlatilag lehetetlen.
A világ műanyaggyártása számokban:
- A Földön mindeddig összesen gyártott műanyagmennyiség felét az elmúlt 15 évben készítették.
- 1950-ben még csak 2,3 millió tonna műanyagot gyártottak, 2015-ben már 448 millió tonnát, ami 2050-ig ismét megduplázódhat.
- A műanyagipar világszerte összesen 1200 milliárd dollár bevételt generál évente.
- A globálisan valaha termelt műanyag 80-90 százalékát soha nem hasznosítják újra, ami különböző formákban – szemétlerakókban vagy közvetlenül a természetben végzi.
- Évente mintegy 8 millió tonna műanyag kerül a világ tengereibe nagyrészt a part menti országokból. Ha ezt a mennyiséget egyenletes arányban partra mosná a víz, a világ minden partszakaszának minden méterén körülbelül tizenöt darab szemetes zsákot lehetne megtölteni a hulladékkal.
- Csak a tengerekbe, óceánokba kerülő műanyag évente mintegy 2500 milliárd dollár környezeti kárt okoz.
- A műanyag nem ritkán olyan összetevőket is tartalmaz, amelyek erősebbé, rugalmasabbá és tartósabbá teszik, ugyanezen komponensek miatt ugyanakkor bizonyos műanyagok a természetbe kikerülve a becslések szerint akár 400 évig sem bomlanak le.
A legjobb és legolcsóbb megoldást ez esetben is a megelőzés jelenthetné, amely számos átfogó intézkedés összehangolt bevezetését teszi (tenné) szükségessé az egyszer használatos műanyagok iparban történő alkalmazásának visszaszorításától a hulladékkezelési rendszerek tökéletesítésén át az újrahasznosítási arány maximálásáig.
A megelőzés jegyében egyre több országban teszik fizetőssé vagy tiltják be az egyszer használatos műanyagok bizonyos formáinak forgalomba hozatalát. Az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa idén tavasszal elfogadott irányelve értelmében 2021-től az EU-ban tilos lesz az egyszer használatos műanyag tányérok, evőeszközök, szívószálak, lufipálcák és fültisztító pálcikák használata. Emellett 2029-re a műanyag palackok begyűjtésére 90 százalékos célértéket jelöltek ki, és arról is döntöttek, hogy a műanyag palackoknak legkésőbb 2025-ig legalább 25 százalékban, 2030-ig pedig 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell készülniük majd. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében – igaz, meglehetősen általános – nemzetközi szerződés is született a kérdés megoldására.
Lendületben a lobbi
Miközben a petrolkémiai ipar egy része elismerve a problémát jelentős beruházásokat eszközöl az újrahasznosításba és új, biológiailag lebomló műanyagok kifejlesztésébe, ezzel egy időben – részben ugyanezen cégek és érdekvédelmi szövetségeik – igyekeznek blokkolni az egyszer használatos műanyagok visszaszorítására és betiltására irányuló erőfeszítéseket. A jelek szerint pedig nem teljesen sikertelenül: az Egyesült Államokban az elmúlt években legkevesebb 14 szövetségi államban vittek keresztül a politikusok aszisztálásával olyan törvényeket, amelyek vagy teljesen megakadályozzák vagy korlátozzák a városokat abban, hogy valamilyen formában tilalmakat vezethessenek be az egyszer használatos műanyagokra. A műanyag- és az azzal erősen fedésben lévő olajipar által hosszú ideig pénzelt American Legislative Exchange Council nevű konzervatív szervezet pedig egy olyan törvénytervezet-modellt is ajánl a szövetségi államok törvényhozóinak, amelynek célja a városok megakadályozása a tiltások bevezetésében.
A küzdelem középpontjában az amerikai műanyagipari szövetség (Plastics Industry Association) és annak American Progressive Bag Alliance nevő osztálya áll, de az American Chemistry Council nevű washingtoni lobbiszervezet is részt vesz benne, tagjai között egyebek mellett az Exxon Mobillal, a BASF-fel vagy a Shell polimergyártó üzletágával. Érvelésük szerint a műanyagokat úgy kiáltották ki a szemétkrízis fő felelőseinek, hogy figyelmen kívül hagyták kedvező környezeti hatásaikat. Állításuk szerint például a könnyű, egyszer használatos műanyagzacskók gyártása kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával és víz felhasználásával jár, mint más, többször használható például papírzacskóké.
A cél érdekében a műanyagipar pénzt nem sajnálva új szövetségek alapításával, pereskedéssel, hirdetésekkel, valamint egyebek mellett lobbisták alkalmazásával gyakorol nyomást a politikai döntéshozókra. Kalifornia állam 2014-ben fogadta el az egyszer használatos nejlonzacskók betiltását, ami ellen az iparág, illetve az American Progressive Bag Alliance óriási kampányt indított, amelyben a munkahelyek elvesztésével riogató reklámokat is bevetettek. A szervezet sikeresen összegyűjtötte a népszavazáshoz szükséges számú aláírást is, és bár 2016-ban a kaliforniai polgárok végül érvényben hagyták a tiltást, a voksok megoszlása meglehetősen szorosan, 53/47százalékos arányban alakult.
Inkább kiléptek
A műanyagipar érdekvédelmi szervezeteinek agresszív ellentámadása kiváltotta a környezetvédők ellenszenvét, de nem nyerte el minden – különösen a fenntarthatóságot komolyan vevő – tagvállalat tetszését sem. A Coca-Cola 2019-ben kilépett a Plastics Industry Associationból, mivel indoklása szerint a szövetség által felvett pozíció „nem volt teljesen konzisztens” a társaság céljaival és vállalásaival. A cég 2025-re kizárólag 100 százalékosan újrahasznosítható, újra felhasználható vagy komposztálható csomagolóanyagokat kíván alkalmazni; állítása szerint ez az arány már most is közel 90 százalék. 2030-ra pedig az általa felhasznált csomagolóanyagnak legalább 50 százalékban újrahasznosítottnak kell lennie.
Bizonyos érvelések szerint az újrahasznosítási rendszer tökéletesítése jelentheti a legjobb megoldást a krízisre. Az amerikai példánál maradva ugyanakkor az is látszik, hogy miközben az elmúlt években számos szövetségi államban meglepően gyorsan meg tudták fúrni az egyszer használatos műanyagzacskók betiltását, az ország újrahasznosító rendszere továbbra is az egyik leggyengébb a fejlett világban. A 2015-ben elért 9 százalékos plasztik-újrahasznosítási arány azóta tovább zsugorodott. Miközben Európa- és Ázsia-szerte egyre több helyen vezetnek be az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát korlátozó szabályokat, Washingtonban egyelőre szó sincs ilyesmiről. Sőt, Donald Trump elnök weboldalán műanyag szívószálakat árul „A liberális papír szívószál nem működik” szlogennel.
Kínának már nem éri meg
A szennyezés a feltörekvő ázsiai és afrikai országokban a legnyilvánvalóbb, ahol a szemétgyűjtő rendszerek gyakran nem hatékonyak vagy nem is léteznek, de az úgynevezett fejlett világnak szintjén gondjai vannak a műanyaghulladék megfelelő összegyűjtésével és kezelésével – különösen azon országoknak, amelyben viszonylag alacsony az újrahasznosítás aránya. Éppen ezért korábban – főleg ázsiai országokban – önálló iparágak épültek ki a fejlett országokból érkező rengeteg műanyaghulladék fogadására és újrahasznosítására, miközben ezekben a szegényebb országokban az egy főre jutó szeméttermelés még mindig csak töredéke a „nyugati világénak”.
A helyzet 2018-ban tovább súlyosbodott, amikor az addig az újrahasznosítás bajnokának tartott Kína bejelentette, többé nem fogadja más országok műanyag-hulladékát. Példáját más délkelet-ázsiai államok is követték, idén Malajzia és Vietnám döntött hasonlóképpen, miután már képtelenek voltak megbirkózni a nagyrészt Európából, az Egyesült Államokból, Japánból és Ausztráliából érkező szemétáradattal. Az ázsiai országok fordulatát nem kis részben az motiválta, hogy az eredetileg újrahasznosítási céllal behozott műanyagszemetet jelentős arányban egyszerűen elégették, elásták, vagy illegális lerakókban helyezték el. A növekvő környezeti és egészségi károkra tekintettel pedig már egyszerűen nem érte meg fillérekért szeméttel elárasztani az egyébként erre a bevételre egyre kevésbé rászoruló, gyorsan fejlődő országokat, melyek maguk is egyre több saját hulladékot termelnek.
A tiltás azonban sokszor nem jelenti egyben azt is, hogy valóban megszűnne a szemétimport: számos ország küzd a hulladék illegális importját végző kiterjedt bűnszervezetekkel, és nem csak a távoli Délkelet-Ázsiában. Lengyelországban a környezetvédelmi minisztérium a közelmúltban jelentette be, az eddigieknél jóval keményebb fellépéssel igyekszik felszámolni az elsősorban az Egyesült Királyságból, de például Olasz- és Csehországból is illegális behozatalt bonyolító „szemétmaffiát”.
Címlapkép forrása: MTI/Komka Péter