A május 23. és 26. között esedékes európai parlamenti (EP-) választásokkal csak az első szakasz zárul le az uniós intézmények átfogó megújításának hónapokig tartó folyamatában.

Az Európai Unió tagországainak állam- illetve kormányfői május 28-án gyűlnek össze Brüsszelben, hogy munkavacsora keretében tekintsék át az európai parlamenti választások kimenetelét.

A tagországok vezetőire az a feladat vár, hogy a választások eredményeit figyelembe véve javaslatot tegyenek arra, kit válasszon meg az Európai Parlament az Európai Bizottság elnöki posztjára, vagyis ki legyen a luxemburgi Jean-Claude Juncker utóda. A tanácskozás informális jellegéből következik, hogy a kérdésben egyelőre nem várható döntés, csupán helyzetértékelés, az álláspontok lehetőség szerinti tisztázása.

A választásokat követően az év végéig hagyományosan négy fő posztot töltenek be. Az Európai Bizottság elnöke mellett dönteni kell arról, hogy ki legyen az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Parlament elnöke, valamint arról is, hogy ki legyen az Európai Tanács elnöke, aki a csúcstalálkozókat vezeti. A több tényezős döntésekben szerepet játszik, hogy a jelölt melyik párthoz tartozik, déli, északi, 2004 előtt vagy az után csatlakozó tagállamból származik, illetve akár az is, hogy milyen nemű.

A két legnagyobb európai pártcsaládból, vagyis az Európai Néppártból (EPP) a német Manfred Weber frakcióvezetőt, illetve az Európai Szocialisták Pártja (PES) soraiból a holland Frans Timmermans, eddigi európai bizottsági alelnököt jelölték az európai bizottsági elnöki tisztségre.

A hivatalos jelöltállítás viszont az uniós alapszerződés szerint az állam- illetve kormányfők joga, igaz az új összetételű EP többségének támogatására, legalább 376 képviselőre, szükség van, hogy ki is nevezhessék.

Az új összetételű, egyelőre a brit képviselőkkel együtt 751 tagú EP július 2-án kezdődő strasbourgi plenáris ülésén újjáalakulnak vagy átalakulnak a pártfrakciók, illetve új frakciók alakítására is lehetőség van abban az esetben, ha legkevesebb hét tagország legkevesebb 25 EP-képviselője ebben meg tud állapodni.

A plenáris ülésen az új összetételű uniós parlament szavaz majd arról a személyről, akit az Európai Tanács az Európai Bizottság elnöki posztjára jelöl. Megválasztásához abszolút többségre, legalább 376 EP-képviselő támogatására van szükség.

H0a sikerül megválasztani a testület következő elnökét, akkor a posztot elnyerő politikus megkezdheti a testület összeállítását, vagyis a tagállamok biztosjelöltjei között a nekik szánt tárcák elosztását, illetve az ezt célzó megbeszéléseket. Az uniós jog szerint minden tagállam egy-egy jelöltet küldhet a testületbe, de ők kinevezetésüket követően már nem a tagállami, hanem az európai érdekeket kell szem előtt tartsák, és nem fogadhatnak el utasítást egyik tagállam kormányától sem.

Az EP legkorábban szeptemberben szavazhat az új összetételű Európai Bizottságról. Miután a parlament jóváhagyta a bizottsági elnök és a biztosok személyét, az Európai Tanács minősített többséggel hivatalosan is kinevezi őket.

Az új összetételű Európai Bizottság – amely testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel – előreláthatólag novemberben lép hivatalba.

Ezzel párhuzamosan az állam- és kormányfők ősszel várhatóan arról is döntenek, hogy ki elnököljön az uniós csúcstalálkozók, az Európai Tanács ülésein. Az Európai Tanács elnökét 2,5 évre választják, és egyszer lehet újraválasztani. A jelenlegi elnök, Donald Tusk megbízatása november végén jár le, és már nem lehet újra ő az elnök. Az Európai Tanács elnöki posztjának betöltését az uniós szerződés sokkal kevésbé részletezi, mint a bizottság elnökének esetében. A posztot a Lisszaboni Szerződés hozta létre, és eddig az állam- illetve kormányfők az Európai Tanács elnökét mindkét alkalommal maguk közül választották meg.