A második negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye (szezonálisan és munkanaphatással igazítva) 5,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az előző negyedévben még 5,2%-os volt a GDP-növekedés. A kiigazítatlan GDP-index 4,9% lett, az erre vonatkozó piaci várakozás 4,7% volt. Vagyis a szakértők gazdasági lassulást vártak, ami bejött, de a lassulás mértéke kisebb volt. Tehát (immár sokadszor egymás után) pozitív meglepetést okozott a magyar gazdaság.

A magyar gazdaság az utóbbi negyedévekben historikus összevetésben is nagyon gyorsan bővült. Ehhez egyaránt hozzájárult a gyors bérnövekedés, a foglalkoztatás bővülése, az uniós források költése, a magánberuházások lendületes élénkülése. Sőt, még az is, hogy a feldolgozóipar kapacitásbővítései ellensúlyozni tudták a lanyhuló európai gazdaság miatt csökkenő külső keresletet. Az állam is erőteljesen támogatta ezt a növekedést keresletélénkítő gazdaságpolitikájával: negatív reálkamattal, gyenge forinttal, laza költségvetéssel, intenzív uniósforrás-felhasználással, bérnövekedés-ösztönzéssel. Egyszóval ebben az időszakban minden összejött.

Az előző negyedévhez képest 1,1%-os volt a növekedés, ezzel immár két év fél éve (egyetlen negyedév 0,9%-os értékét leszámítva) szakadatlanul legalább 1%-os bővülést produkál a magyar gazdaság.

A GDP-növekedésre vonatkozó első becslés alkalmával a KSH nem közöl részleteket, így a növekedés szerkezetére vonatkozóan nincsenek még adatok. A hivatal annyit közölt, hogy „a növekedéshez az ipar, az építőipar és a piaci alapú szolgáltatások járultak hozzá a legnagyobb mértékben.” Ez nem okoz meglepetést a várakozásokhoz képest, hiszen lehetett tudni, hogy hiába laposodott el az ipari és az építőipar trend a második negyedévben, éves alapon még mindig jelentős növekedési hozzájárulást jelent a két termelő szektor teljesítménye. A piaci alapú szolgáltatásokat a belső kereslet dinamikus bővülése húzza. A mezőgazdaságot nem említi a KSH, ezért feltehetően a várakozásokkal összhangban kissé lefelé húzhatta a GDP-t az időjárásfüggő szektor.

Összességében tehát a nagy képet nem változtatta meg a mai adat. A GDP-növekedés a következő negyedévekben tovább szelídülhet, ahogy a növekedési motorok húzóereje gyengül. Különösen a külső konjunktúra által befolyásolt ipari termelés, illetve az ezzel összefüggő exportteljesítmény lehet fékező hatású. Az a tény, hogy még mindig 5% feletti indexet láthatunk azt mutatja, hogy a gazdasági lassulás nagyon visszafogott ütemű. Kérdés, hogy ezután élesebb lefordulás következik-e majd a második fél évben, vagy épp ellenkezőleg, magyar gazdaság tartósan jobban teljesít a várakozásoknál.

A mai adat megjelenése előtt a piaci szakértők 4,5%-os éves átlagos növekedést vártak 2019-re, nem kizárt, hogy a mai adat után kissé feljebb kerül az előrejelzések konszenzusa. A 4,5%-hoz ugyanis számításaink szerint az is elég lenne, ha a második félévben kicsivel 4% alatti növekedést produkálna a magyar gazdaság. Ehhez viszont a gazdasági lendületnek nagyjából le kellene feleződnie (negyedéves alapon), ami az erős belső kereslet mellett egyelőre valószínűtlennek tűnik. Így azt mondhatjuk, hogy a 4,5%-nál alacsonyabb idei gazdasági növekedés csak akkor valósulhat meg, ha a romló külső környezet hatása erőteljesen érinti a magyar gazdaságot. Mint többször írtuk, ennek eddig nagyon kevés nyoma volt a statisztikákban, ám éppen az utolsó, június havi adatok felvetik ennek a lehetőségét.

A mai adat azt is jelenti, hogy az eurózónához mért növekedési előnyünk stabilan magas maradt. Az előzetes adatok alapján az első fél évben mintegy 4 százalékponttal lehetett nagyobb a magyar GDP-növekedés, mint az eurózónás.

Címlapkép: Egy munkavállaló forrasztópáka segítségével rézfonalat használ fel egy szivattyúegység-alkatrész összeszerelésekor a tatabányai Grundfos AS gyárban.
Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images