A tavalyi év legnagyobb eseménye az arany állományának jelentős emelése volt a devizatartalék-kezelés szempontjából, a tartalékok nagy része viszont továbbra is jó minőségű állampapírokban van. Az MNB most megjelent éves jelentése szerint a tartalékportfólió teljesítménye enyhén negatív volt, amit kompenzáltak az egyéb eszközök.

Miért van szükség devizatartalékra?

A Magyar Nemzeti Bank évente egyszer közöl adatokat a devizatartalék kezelésről éves jelentésében, akkor árulják el nagyvonalakban, mibe fektetik a tartalékot. A most megjelent éves jelentésben a 2018-as tendenciákról olvashatunk beszámolót. De egyáltalán miért van szüksége egy országnak devizatartalékra? A tartalékolás egyszerre több célt szolgál:

• a piaci szereplők elvárásainak megfelelő tartalékszint biztosítása („international collateral”),
• a monetáris- és árfolyam-politika támogatása (intervenciós kapacitás biztosítása),
• a devizalikviditás biztosítása a bankrendszer számára,
• az állam tranzakciós devizaigényének biztosítása.

Azt a jegybank is elismeri, hogy a piaci szereplők továbbra is kiemelten figyelik a tartalék nagyságának alakulását, illetve az MNB is rendszeresen felülvizsgálja a szükséges szintet. Tavaly a devizatartalék mindvégig meghaladta a jegybank és a befektetők által is kiemelten követett Guidotti-Greenspan szabály alapján elvárt, biztonságos szintet – teszik hozzá.

A fenti célok közül az MNB továbbra is elsősorban az ÁKK devizaszükségleteinek biztosítását hajtja végre a tartalékból. Az elmúlt években megszokottá vált, hogy az adósságkezelő forintforrásból biztosítja a szükséges devizalejáratokat, a törlesztéshez pedig a jegybanknál vált devizát. Az Európai Uniótól érkező transzferek szintén az MNB-n keresztül folynak be, ezek az utóbbi évben is gyarapították a devizatartalékot – teszik hozzá.

Mennyi most a tartalékunk?

Tavaly 4 milliárd euróval nőtt az MNB devizatartaléka, mely így az év végén 27,4 milliárd eurót tett ki. Év közben az ÁKK adósságtörlesztési célú tételei összességében közel 3 milliárd euróval mérsékelték a devizatartalékot.

Két nagyobb lejárat volt 2018-ban, februárban 1,25 milliárd dollárnyi papírt kellett törleszteni, majd júniusban egy 1,5 milliárd eurós tétel járt le. Ezek mellett voltak kamatfizetések. A bevételi oldalon volt egy jelképes, 30 milliárd jenes, egy egymilliárd eurós és egy 2 milliárd renminbis kínai kibocsátás. A tartalékok növekedése irányába hatott emellett az Európai Bizottságtól beérkezett nettó 4,6 milliárd euró összegű EU-transzfer. Az NHP harmadik szakasza deviza pillérének keretében kötött devizaswapokhoz köthető pénzmozgások, illetve a forintlikviditást nyújtó devizaswap tenderek közel 1,3 milliárd euróval növelték a tartalékok nagyságát. A tartalékok növekedése irányába hatott az MNB derivatív ügyleteihez köthető mintegy 600 millió eurónyi nettó pénzmozgás, valamint a hazai hitelintézetek által elhelyezett devizabetét-állomány közel 100 millió eurós emelkedése. Az eurótól eltérő devizaeszközök, valamint az arany euróban kifejezett mintegy 400 millió eurós átértékelődése tovább növelte a tartalékok szintjét – teszi hozzá a jegybank.

Miben van a tartalék? Lehet keresni rajta?

Amellett, hogy a tartalék mértékét figyelemmel kell kísérni, az MNB célja, hogy egyrészt biztonságos eszközökben helyezze el ezt a tartalékot, másrészt viszont lehetőleg nyereséget is termeljen. A harmadik cél pedig a likviditás, vagyis az, hogy szükség esetén könnyen eladhatók legyenek az eszközök. Az első két célt azonban nem mindig könnyű összeegyeztetni. A jegybank stratégiája évek óta az, hogy megbízható állampapírokba fekteti a devizatartalék nagy részét, vagyis első a biztonság.

A tavalyi év legnagyobb változása az volt, hogy az MNB megtízszerezte aranytartalékát, egymilliárd euró értékben vett aranyat. Az éves jelentésből az is kiderül, hogy a tartalékkezelés legfontosabb kérdéseiről is az MNB vezető testülete, a Monetáris Tanács dönt, mely meghatározza a devizatartalékkal kapcsolatos célokat, igényeket, úgymint a tartalék szintjét, likviditását, dönt az optimalizációs devizáról, a kockázatvállalási stratégiáról és a tartalék befektetésének legfontosabb számszerű stratégiai paramétereiről.

A 2008-tól kezdődő globális válság hatására kialakult csökkenő hozamkörnyezetben, tekintettel a jegybanki portfóliókban kezelt kötvények jellemzően emelkedő árfolyamaira a jegybankok döntően nyereséget értek el a devizatartalékokon. Az MNB – a portfólióiban kezelt, döntően magas hitelminőségű állam- és egyéb kötvényekkel a csökkenő hozamkörnyezet eredményeként átértékelődő pozíciókon keresztül – az említett folyamatnak szintén a nyertese volt. Ezt követően a zéróhoz közeli, bizonyos piacokon negatív kamatkörnyezetben a jegybanki tartalékkezelés legjelentősebb kihívása a tőkemegőrzés biztosítása volt – olvasható az éves jelentésben.

A magyar jegybank alapvetően hat devizanemben (euró, dollár, japán jen, angol font, ausztrál dollár, kínai renminbi) kezelte a tartalékot, ebben nem volt változás tavaly 2017-hez képest. Közben az MNB devizakitettséget döntően euróban vállal, az egyéb devizákat derivatív eszközökkel fedezi. A nyolc jegybanki portfólión belül tavaly nőtt az amerikai ügynökségi jelzáloglevelek (MBS) szerepe, miután külső vagyonkezelő bevonásával további három mandátumot adtak ki ilyen eszközök kezelésére. A kitettség kiépítése a diverzifikáció mellett emelte a tartalék várható hozamát is. A tartalék portfóliók stratégiai átlagos hátralévő futamideje (céldurationje) 1 év körül alakult.

A tartalék legnagyobb részét a kockázatmentes euró portfólió tette ki, ebbe kizárólag magas minősítésű állampapírok, államok által garantált értékpapírok és nemzetközi intézmények (szupranacionális) kibocsátásai kerülhetnek. A második legnagyobb, euró befektetési portfólióba – illetve jellemzően a befektetési portfóliókba – az előzőek mellett magas minősítésű vállalati, illetve banki kibocsátások és fedezett értékpapírok is vásárolhatók; ebbe a portfólióba állampapírok jellemzően csak a lejárati szerkezet igazítása érdekében kerülnek – emeli ki az MNB. Az euró kitettség mögött az amerikai dollár portfóliók együttes aránya a legjelentősebb a tartalékban.

Az MNB szerint a devizatartalék jövőre vonatkozó teljesítményét érintően továbbra is kockázatot jelent, hogy a tartalék-portfóliók teljesítménye negatív lehet azáltal, hogy a magas minőségű eszközök hozamai az extrém alacsony szintről egy hozamemelkedés következtében elmozdulnak, ami rövid távon a meglévő kötvények leértékelődése miatti átértékelődési veszteség hatására rontja a tartalék teljesítményét. Ugyanakkor a tartalék rövid futamideje miatt középtávon ennek hatása az eredményre már pozitív, mivel a lejáró tartalékelemek újrabefektetése magasabb hozamszinten valósulhat meg.