Az Európai Parlament gazdasági bizottsága ma hallgatta meg Cristine Lagarde-ot, az Európai Központi Bank elnökjelöltjét. Az IMF volt elnöke, volt francia pénzügyminiszter EP-s jóváhagyása borítékolható, és a ma este 6-kor lévő szavazás már inkább csak formalitás kérdése. Érdemes ezért inkább arra ránézni, hogy milyen tervei lehetnek Lagarde-nak az EKB elnöki posztján.
A gazdasági bizottság közzétette a 37 oldalas kérdezz-felek jelentését Lagarde-dal, amiben arra válaszol, hogy hogyan tervezi vezetni a központi bankot. Az alábbi elemek a legfontosabbak az anyagból.
1. A monetáris politika értékelése
Lagarde szerint az eddig nyolc év pozitívan értékelhető, tekintve, hogy az EKB milyen nehéz időszakot tudhat maga mögött. Válaszaiban kitért arra, hogy támogatja az OMT-t (Outright Monetary Transactions – Közvetlen Monetáris Tranzakciók) és a negatív kamatokat.
Ezen felül pedig nyitva hagyta az ajtót a további lazítás lehetőségének, amikor azt mondta:
Érdekes módon a lépcsőzetes számlarendszer bevezetésének terveiről nem nyilatkozott, ami jelenleg vitapont az EKB Kormányzó Tanácsánál.
2. Az EKB mandátuma
Lagarde tartja magát a meglévő (sokszor vitatott) EKB mandátumhoz, és az inflációs célt 2% alatt vagy közelében határozta meg. A strukturális növekedésről és az ökológiai váltásról úgy vélekedik, hogy az EKB már elvégezte a munkáját, amit tehetett, mivel a monetáris politika nem lehet mindenre a válasz. Ennek ellenére, megjegyezte, hogy az EKB-nak igen is támogatnia kell „az Európai Unió általános politikai döntéseit, amelyek a fenntartható és befogadó növekedést célozzák.” Ez nem vetít előre tényleges változást, de megerősíti a fennálló világnézetet, miszerint az EKB mandátumát nem lehet csupán az árstabilitásra korlátozni, hanem egy széles értelemben vett pénzügyi stabilitás fenntartása a feladat.
3. Az EKB kommunikációja
„A kommunikáció vált a jegybankok központi politikai eszközévé”. Egy olyan világban, ahol az utóbbi időben gyakran előállt olyan helyzet, amikor a jegybankok nem tudtak a klasszikus eszközeikkel változtatni a monetáris politikán (lásd pl. nulla kamatszint) növekvő szerepe lett a kommunikációnak, a jegybanki iránymutatásnak. Viszont a túl sok kommunikáció nem mindig célravezető. A Nemzetközi Elszámolások Bankja egy újabb tanulmányában arra világít rá, hogy minél hangosabban beszél egy központi bank, annál kevésbé informatívak a piaci árak, így kevesebb következtetés vonható le belőlük.
4. Az euró szerepéről
Az euró szerepéről Lagarde úgy nyilatkozott, hogy az egy európai közjószág, aminek a nemzetközi megítélését tovább kell emelni. Véleménye szerint az euró a legkézzelfoghatóbb jele az európai integrációnak.
A Maastricht-i Egyezménye hivatkozva, úgy fogalmazott, hogy a 7 euróövezeten kívüli tagország csatlakozása hamarabb vagy később, de elvárt. Épp ezért az euróövezeti csatlakozás feltételeinek eléréséhez szükséges reformok elfogadása szükséges, amit a tagországoknak a saját útjukon kell elérniük, a saját időbeosztásukkal.
Arra a kérdésre, hogy vajon kellene-e intézkedésekkel javítani az euró nemzetközi megítélését, azt válaszolta, hogy mindenképpen fontos lehet, hiszen egy mélyebb monetáris, és valutaunióval vonzóbbá tehetnénk az eurót a nemzetközi befektetők számára. Szerinte az EU-nak több eszköze is van arra, hogy fenntartsa az eurót, mint a második legfontosabb valutát a világon, ebből kifolyólag a japán jennel vagy a kínai jüannal versenyképes.
5. A kriptodevizákról
A kriptodevizára Lagarde kihívásként tekint. Nyitottan áll hozzájuk, de további szabályozást lát szükségesnek. A librára, mint a Facebook kriptodevizájáról úgy gondolja, hogy ez egy jó példa arra, ahogy a privát szféra innovál, és megpróbálja a meglévő pénzügyi szolgáltatásokat javítani a határon átívelő fizetések és a pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetősége tekintetében.
