Akár 20 évnyi takarékoskodás után is mínuszban jöhetünk ki, ha mellényúlunk, amikor az évi 130 ezer forintos állami támogatással kecsegtető nyugdíjbiztosítások közül válogatunk, hiszen a költségek egy alacsonyabb kockázatú termék hozamát simán fölemészthetik. Ha viszont hajlandók vagyunk kockáztatni, akár 10% fölötti hozamot is elérhetünk egy befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítással. Megnéztük, hogy teljesítenek a biztosítók húzótermékei.

Akár 130 ezer forintos adójóváírást is igénybe vehetünk, ha nyugdíjbiztosítással készülünk idős korunkra, ennek eléréséhez évente 650 ezer forintot kell félretennünk, hiszen az éves befizetésünk 20%-ának megfelelő összeget tesz hozzá megtakarításunkhoz az állam.

Kétféle rendszeres befizetéssel működő nyugdíjbiztosítás létezik:

• a unit-linked (vagyis befektetési egységekhez kötött), ahol mi, befektetők döntünk arról, hogy milyen alapokba tesszük a pénzünket és akár kockázatos, egzotikus termékekbe is rakhatjuk a pénzünket,
• illetve a klasszikus / vegyes, ahol a biztosító kockázatkerülő eszközökbe fekteti a pénzünket és minimális garantált hozamot is vállal rá.

A jelenlegi hozamkörnyezetben nem éppen rentábilis vegyes életbiztosításba fektetni, hiszen az alacsony kockázatú eszközök hozamát általában teljes egészében felemésztik a termék költségei. Ha nem lenne az állami támogatás, egy vegyes életbiztosítással még 20-30 év után is simán mínuszban lennénk (ha a jelenlegi hozamkörnyezet tartós marad).

Egy jó unit linkeddel viszont – ha merünk kockáztatni -, még mindig szép hozamot érhetünk el, megnéztük, melyek most a legnagyobb biztosítók (és a tőzsdén kereskedett CIG Pannónia) húzótermékeinek legjobb hozamú eszközalapjai egyes kategóriákon belül. Látható, hogy míg az abszolút hozamú vagy vegyes alapokkal 4-10% körüli hozamot tudtunk elérni az elmúlt egy évben, egy kockázatosabb részvényalappal akár 20% fölötti hozamot is elérhettünk.

Egy nyugdíjbiztosítás persze egy évnél jóval hosszabb elköteleződést kíván, így nem érdemes csak egy éves hozamot vizsgálni, ezeknek a termékeknek a jelentős része viszont még csak 2,5-3 éve létezik, így jelenleg még nem tudunk ennél lényegesen hosszabb időtáv alapján dönteni.

Nem csak pozitív hozamot lehet elérni unit-linkeddel; bár az elmúlt egy év (különösen 2019) egy kifejezetten jó időszak volt a piacokon, azért akadt így is egy-két eszközalap, amely mínuszolt.

A fentiek félig-meddig bruttó hozamot jelentenek, ezekből még le kell számítani a költségeket. Ha megvizsgáljuk a MABISZ által kidolgozott, majd MNB által is adaptált Teljes Költségmutatókat, rájöhetünk, hogy még mindig vannak olyan termékek, amelyek 20 éves időtávon is évi 3% fölötti költséggel működnek, a TKM viszont tartalmazza az alapok által felszámolt vagyonkezelési költséget is, amelyekkel a fenti hozamok már nettósítva vannak. Ez azért fontos kérdés, mert a kockázatos eszközalapok általában drágábbak is.

Még mindig jobban járhatunk egy unit-linkeddel, mint egy vegyes életbiztosítással, amely nagyjából hasonló díjakat számít fel és a hozampotenciálja is sokkal alacsonyabb.

Ezek a termékek garantált hozamot ígérnek (technikai kamat) és a biztosító gondoskodik a vagyonunk befektetéséről, viszont csak kockázatkerülő eszközökbe fektetnek, ami azt jelenti, hogy hiába írják a befektetési többlethozamot jóvá 60-100%-ban, a technikai kamatnál a jelenlegi hozamkörnyezetben nem fognak tudni jelentősen magasabb hozamot elérni.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ígért hozam itt is bruttó érték, az eleve alacsony értékekből még a fent említett díjak is lejönnek – így tehát előfordulhat, hogy rövidebb időtávon még az állami támogatással együtt is mínuszban jövünk ki egy vegyes nyugdíjbiztosítással.