Az uniós bankrendszer kockázatainak csökkentését célzó szabályozási csomag részeként módosították a tőkekövetelmény rendeletet és irányelvet. Számos rendelkezés a bankok szabályozásának alapkövét jelentő szavatoló tőkét érinti, erősítve az alapvető tőke szabályozói jelentőségét. Szigorodnak a hitelkockázati koncentrációt korlátozó nagykockázat-vállalási, illetve a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó előírások. Bevezetik a kockázatalapú tőkekövetelmény rendszert kiegészítő tőkeáttételi mutató követelményt, s a felügyeleti elvárásokat tükröző intézményspecifikus tőke ajánlást. Másképp kell levonni a szoftverek értékét is a szavatoló tőkéből.

A szavatoló tőke a hitelintézetek prudenciális szabályozásának alapköve a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) tevékenységének kezdete óta. Szerepe nem kizárólag a tőkekövetelmény-számítás során kulcsfontosságú, hanem bizonyos kategóriái más prudenciális követelmények tekintetében is viszonyítási alapot jelentenek.

A hatályos szabályozás alapján a hitelintézetek szavatoló tőkéje alapvető tőkéből és járulékos tőkéből áll. Előbbi a legszigorúbb feltételeknek megfelelő, legjobb veszteségviselő képességgel rendelkező elsődleges, s a hitel és tőke jellemzőit egyaránt hordozó, egy esetleges válsághelyzet esetén törzsrészvényre váltható, veszteségleírásra felhasználható kötelezettségekből álló kiegészítő alapvető tőke összege.

A 2007-2008-ban kibontakozó válság tapasztalatain alapuló Bázel III keretrendszer 2010 decemberében közzétett első változata alapján a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló uniós rendeletben (Tőkekövetelmény rendelet) intézményesített, szavatoló tőkére vonatkozó szabályokat érintő módosítások mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból jelentős szigorítást eredményeztek, elsősorban az elsődleges alapvető tőkére fókuszálva. A teljes tőkekövetelmény változatlansága mellett az elsődleges alapvető tőkekövetelmény a korábbi 2%-ról 4,5%-ra nőtt, szigorodtak az elsődleges alapvető tőkéhez kapcsolódó levonások, s a különböző bevezetett pufferkövetelmények esetében előírták, hogy azokat elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni. Emellett a hibrid tőkeelemek már nem számíthatók be az elsődleges alapvető tőkébe, gátat szabva ezzel a tőke felhígulásának.

A szigorított szabályozás fokozta a bankok ellenállóképességét, de az európai jogalkotók további kockázatcsökkentő lépéseket tartottak szükségesnek. Az Európai Bizottság 2016 novemberében publikálta a Tőkekövetelmény rendelet módosításának első tervezetét, amelynek végleges változata 2019. június 7-én jelent meg a kockázatcsökkentő lépésekről szóló csomag részeként. A módosítások között számos olyan rendelkezés található, amely szorosan kapcsolódik a szavatoló tőkéhez.

A korábbi szavatoló tőkét érintő módosítások elsősorban az elsődleges alapvető tőke szerepének növelésére irányultak, a mostaniak viszont az alapvető tőke szabályozói funkcióját szélesítik ki. E tendenciát támasztja alá a nagykockázat-vállalás vetítési alapjának változása és a tőkeáttételi mutató teljesítésének bevezetése is. Az alapvető tőke szerepének növekedése egyben a kiegészítő alapvető tőke jelentőségét is növeli.

A szavatoló tőkéhez szorosan kapcsolódó nagykockázat-vállalás korlátozásának célja a hitelezési kockázat koncentrációjának csökkentése, annak megakadályozása, hogy túlzott függés alakuljon ki egy ügyféllel szemben. A hatályos Tőkekövetelmény rendelet meghatározza, hogy egy intézménynek egy ügyféllel vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni kitettsége nagykockázat-vállalásnak minősül, ha eléri a figyelembe vehető tőke 10%-át. A nagykockázat-vállalás korlátja pedig a figyelembe vehető tőke 25%-ában maximalizált. A nagykockázat-vállalás tekintetében a figyelembe vehető tőke állománya az alapvető tőke és az alapvető tőke legfeljebb egyharmadának megfelelő járulékos tőke összegével egyenlő.

A Tőkekövetelmény rendelet módosítása a nagykockázat-vállalási értékhatárok vetítési alapjaként a figyelembe vehető tőke helyett az alapvető tőkét határozza meg. A figyelembe vehető tőke kategóriája ugyanakkor megmarad a pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kezeléséhez kapcsolódó limit számítása keretében. A változás a határérték változatlansága mellett szigorítást jelent, ami növeli az intézmények ellenállóképességét, s megteremti az uniós szabályozás összhangját a bázeli ajánlásokkal.

Az alapvető tőke a kockázatalapú tőkekövetelmény rendszert kiegészítő, kockázatsemleges tőkeáttételi mutató számítása során is jelentőséggel bír. E mutató bevezetésére azért van szükség, mert a jó tőkemegfelelés önmagában nem elég a biztonságos banki működéshez, fontos az is, hogy a bank milyen arányban finanszírozza a kitettségeit a legbiztonságosabb tőkeelemekkel. A tőkeáttételi mutató célja, hogy gazdasági fellendülés esetén megakadályozza a túlzott tőkeáttétel felépülését. Értéke az alapvető tőke és a kockázati súlyozás, valamint a biztosítékok figyelembevétele nélküli teljes kitettségérték hányadosa, szabályozói minimuma 3%.

A kapcsolódó jelentéstételi és nyilvánosságra hozatali kötelezettség már 2015-től terheli az intézményeket, a tényleges teljesítést pedig 2021. június 28-tól várja el a módosított Tőkekövetelmény rendelet. A globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre (G-SII) bevezetik a tőkeáttételi mutatót kiegészítő puffert, melynek mértéke a rájuk vonatkozó tőkepuffer 50%-a.

Így egy olyan G-SII-nek, amelyre 1%-os tőkepuffert írtak elő, a tőkeáttételi mutatója a főszabály szerinti 3% helyett 3,5% lesz. A puffer a tőkeáttételi mutató kiszámítási módja miatt alapvető tőkeelemekkel teljesíthető. Mértékét kifejezetten a G-SII-k kockázati sajátosságainak megfelelően szabták meg.

További elemzés kell annak eldöntésére, hogy az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre (O-SII) is szükséges-e a bevezetés, és ha igen, hogyan kell kalibrálni. Erről az Európai Bizottság az Európai Bankhatóság (EBA) által benyújtott jelentés alapján 2022. június 30-ig dönt. A G-SII-k listáját a BCBS által meghatározott módszertan alapján a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) állítja össze. A listán ma az MNB által felügyelt hazai intézmény nem szerepel, ám számos nagy bank O-SII-ként azonosított a magyar bankrendszerben, számukra ezért fontos lehet az Európai Bizottság döntése.

A módosítás keretében átültették az európai uniós jogba az FSB által közzétett teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó standardot is. Eszerint a G-SII-k szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei állományának mindenkor el kell érnie a tőkemegfelelési mutatók számítása során meghatározott teljes kockázati kitettségérték 18 %-át, s a tőkeáttételi mutató számítása során meghatározott teljes kitettségérték 6,75%-át. A TLAC a veszteségviselés mellett feltőkésítésre is szolgálhat.

A TLAC standard implementálása miatt a Tőkekövetelmény rendelet szövegébe bekerültek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre (MREL) irányadó bizonyos szabályok is. Az MREL követelmény a szanálás, illetve a tőkeelemek leírása vagy átalakítása esetén a veszteségviselést, illetve a feltőkésítést biztosítja. Ezt a szanálási hatóság írja elő a felügyeleti hatósággal konzultálva. Az MREL szabályok nagy részét a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló irányelv (BRRD) tartalmazza, a Tőkekövetelmény rendelet új előírásai pedig meghatározzák, hogy egy kötelezettségnek milyen feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy MREL-nek minősüljön. Az MREL képesség feltételrendszerét, az MREL képes kötelezettségekkel szembeni levonásokat, s a csökkentési feltételeket a szavatoló tőkére vonatkozó szabályrendszerhez hasonlóan alakították ki, a rendelkezések a BRRD előírásaival együtt értelmezendők.

A bankszektor digitalizálódó környezetében a szoftverek egyre jelentősebbé válnak, így változik a prudenciális értékelésbe bevont szoftverek elsődleges alapvető tőkéből történő levonására vonatkozó szabály. Azok értékét, amelyeket az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása lényegesen nem érinti, s egy esetleges felszámolási vagy szanálási eljárásban könnyen értékesíthetők, nem szükséges levonni a szavatoló tőkéből. Annak megítélésére, hogy mely szoftverek nem jelentenek prudenciális aggályokat, az EBA-nak kell további részletes előírásokat kidolgoznia a hatálybalépéstől számított egy éven belül.

A Tőkekövetelmény rendelet tartalmazza, hogy a szavatoló tőke csökkentésének mely eseteihez szükséges a felügyelet engedélye. A cél, hogy a szavatoló tőke csak akkor csökkenhessen, ha az nem veszélyezteti a prudenciális követelményeknek való megfelelést. Az erre vonatkozó felsorolás egészül ki most azzal, hogy az intézményeknek az általuk kibocsátott tőkeinstrumentumok csökkentése mellett a szavatoló tőke instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió csökkentéséhez vagy más szavatoló tőke elemmé való átsorolásához is a felügyelet előzetes engedélye kell.

A Tőkekövetelmény rendelet módosításai június 27-én léptek hatályba. A rendelkezéseket főszabály szerint 2021. június 28-tól kell alkalmazni, de a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket (bizonyos átmeneti szabályok figyelembevételével) már azonnal. A végleges szabályok még alakulnak majd az EBA által kidolgozott bizottsági rendeletek és jelentések alapján.

A kockázatcsökkentő csomag része a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló uniós irányelv (Tőkekövetelmény irányelv) módosítása is. Ennek egyes rendelkezései szintén érintik a szavatoló tőkét, így a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljáráshoz (SREP), s a tőkeajánlás bevezetéséhez kapcsolódó előírások.

A felügyelet a SREP során többlet tőkekövetelményt írhat elő az olyan kockázatokra, amelyeket a szabályozói minimum szavatoló tőke követelmények nem fedeznek. A Tőkekövetelmény irányelv módosítása szerint e követelményt az arányosság elvére is tekintettel, intézményspecifikusan kell előírni, de egységes módszertan alapján. A felügyelet előírhatja, hogy ezt a többlet tőkekövetelményt a bankok a jogszabályban meghatározottnál nagyobb arányban teljesítsék elsődleges alapvető tőkével vagy alapvető tőkével.

Az esetleges jövőbeli stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképesség növelésére a felügyeletnek a stressz tesztek eredményeit is figyelembe véve lehetősége lesz iránymutatás formájában megállapítani az intézménytől elvárt minimum szavatoló tőke szintet. Az intézményspecifikusan meghatározott, felügyeleti elvárásokat tükröző tőkeajánlást az MNB már 2019. január 1-je óta alkalmazza.

A Tőkekövetelmény rendelet módosításaival ellentétben a Tőkekövetelmény irányelv módosításai a tagállamokban nem alkalmazandók közvetlenül, azokat legkésőbb 2020. december 28-ig kell implementálni a jogrendszerünkbe.

A magyar bankokat mindezek közül leginkább a bizonyos szoftverek elsődleges alapvető tőkéből történő levonás alóli mentessége, a nagykockázat-vállalás keretrendszerének szigorítása, s a tőkeajánlás bevezetése érinti. A módosítások javítják az unió szabályrendszerének összhangját a nemzetközi szabályozással, a kockázatcsökkentő lépések pedig erősítik a bankrendszerbe vetett bizalmat.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa