Az idei nyáron látványosan megugrott az erdő- és bozóttüzek száma a világ számos részén. Bár a korábbi években voltak rosszabb nyári erdő tűz-szezonok is, és noha a tüzek sok helyen a természetes megújulási folyamat részét alkották már az ember megjelenése előtt is, több mint nyugtalanító, hogy a lángok olyan erdőségekben is felcsaptak, ahol a tűz eddig szinte ismeretlen jelenségnek számított.

Az idei nyáron a világ legnagyobb erdőségei szenvedtek el súlyos tüzeket Szibériától az Amazonas-medencéig. A tűzesetek száma számos országban jelentősen emelkedett 2018-hoz képest, Brazíliában például 78 százalékkal több, 80 626 esetet regisztráltak. Ez ugyanakkor bőven elmarad a 2005-ben vagy 2010-ben történt több mint 127 ezer, illetve 121 ezer tűzesettől. Az idei brazíliai tüzek több mint fele, 42 061 eset augusztusban került feljegyzésre, ami ugyan soknak tűnik, azonban jócskán elmarad az 1998-2019-es évek augusztusainak átlagától (46 660 tűzeset), nem beszélve a 2007 augusztusi több mint 91 ezres esetszámról. A tüzek többségét a gazdálkodók gyújtották annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termeléshez újabb földterületeket hasítsanak ki az esőerdőből, azonban elharapózásukhoz kellett az is, hogy az amúgy a tüzekkel szemben viszonyleg ellenálló amazonasi erdők a klímaváltozás miatt szárazabbak a korábban megszokottnál. A tüzek száma alapján tehát az idei év nem számít kiugrónak, a Sao Paolót több mint ezer kilométeres távolságból elérő füst azonban ráirányította a globális közvélemény figyelmét a témára.

A brazil nemzeti űrkutatási intézet (INPE) adatai szerint idén augusztusban több dél-amerikai országban szintén megugrott az erdőtüzek száma. Francia Guyanában 57, az amazonasi esőerdő területének mintegy 10 százalékát magába foglaló Peruban pedig 105 százalékkal nőtt meg a tűzesetek száma 2018 augusztusához képest, míg Bolívia 107, Szurinám 121, Guyana pedig 146 százalékos emelkedést tapasztalhatott.

Nem csak Dél-Amerika szenved ugyanakkor a tüzektől. A NASA és az EU Copernicus programjának műholdas felvételei alapján a helyzet Afrikában még az Amazonas-medencéénél is rosszabb lehet. Ez különösen Angolára, Zambiára, Mozambique-ra, valamint az erdőirtások által kiemelten érintett Kongói Demokratikus Köztársaságra igaz, amelyekben a tüzek magas száma a brazil helyzethez hasonlóan szezonális jelenségként szintén erősen összefügg a kivágásos-felégetéses földműveléssel.

A Global Forest Watch adatai, illetve a NASA műholdfelvételei alapján utóbbi országban több tűzriadó volt, mint Brazíliában. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a természetkárosítás mértéke is meghaladta a dél-amerikai országét. Az afrikai tüzek többsége ugyanis nem dzsungelben, hanem a szavannán azonosítható, az itt elégő vegetáció jó része pedig az esős évszakban regenerálódik, vagyis egy, a brazíliainál sokkal fenntarthatóbb gyakorlat szükségszerű részét képezik. Sőt, a tűz a szavanna sokmillió éve kialakult természetes megújulásának is részét képezi, nem úgy az esőerdőét. (Ráadásul a műhold olyan érzékeny, hogy a kisebb, tábortűz méretű tüzeket is észleli, ami felnagyítja az afrikai esetszámot.)

Sokkal kevésbé nevezhető azonban szokványos eseménynek, hogy a szibériai erdők júliusban több millió hektáron, több mint 50 ezer négyzetkilométeren égtek. Az Alaszkát és Kanada északi területeit is érintő probléma oka sokkal inkább a globális felmelegedés, illetve a sarkköri területeket sújtó szokatlanul meleg, 30 Celsius-fok feletti hőmérsékletek. Az oroszországi tűzesetek kialakulásában mindemellett a szándékos gyújtogatásoknak is lehetett szerepe, amelyeket részben az illegális fakitermelés elleplezése céljából okoztak. Ugyanakkor Alaszka számára sem az idei év a legrosszabb az erdőtüzek tekintetében: a felperzselt több mint 10 ezer négyzetkilométeres föld jelentősen elmarad a 2004-es év pusztításától, amikor több mint 25 ezer négyzetkilométernyi terület égett fel.

A tüzek az északi területeken sem ismeretlenek, de gyakoriságuk, intenzitásuk és súlyosságuk jelentősen megugrott az utóbbi években. A University of Alaska nemzetközi sarkkutatási központja (International Arctic Research Center) számos egyéb intézménnyel közösen folytatott kutatásai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az északi területek erdőtüzei nagyobbakká, gyakoriabbakká és súlyosabbá válnak. Az északi régiókban olyan területek is lángra kapnak, ahol nemrég még a hó és jég uralkodott, amelyek azonban a globális felmelegedés hatására visszavonultak. A szakértők már tavasszal figyelmeztettek, várhatóan hosszú lesz a 2019-es nyári erdőtűz szezon, miután idén a korábban megszokotthoz képest Alaszka nagy területein hetekkel korábban elolvadt a hó és jég. A probléma már Grönlandot is elérte, ami a sziget hó- és jégtakarójának már jelenleg is ütemes olvadását még inkább felgyorsíthatja. A szibériai tüzek a permafroszt olvadását gyorsíthatják fel, ami egyebek mellett azzal a következménnyel is jár, hogy további jelentős mennyiségű, a szén-dioxidnál jóval erősebb üvegházhatású metán jut a légkörbe. A tűz olyan, tőzeges talaj borította területekre is kiterjedt, amelyek akár további hónapokig fennmaradhat parázs formájában.

Bár az erdőtüzekből származó szén-dioxid-emisszió globális szinten jócskán elmarad a közvetlenül az emberi tevékenységből származó kibocsátástól, az idei év rendkívüliségét jól szemlélteti, hogy 2019 júniusában az Északi-sarkkörön belülről származó emisszió meghaladta az évtized korábbi júniusainak összesített adatát. A június-júliusra az Északi sarkkörön és azon túl kialakult helyzetet a Meteorológiai Világszervezet (WMO) példátlannak minősítette, miután a területen több mint száz nagy tüzet azonosítottak. A tüzeket augusztus végére sikerült megfékezni, amikor is a WMO szerint az idei nyár folyamán gyakorlatilag először csökkent az észlelések száma a 2003-2018-as évek átlaga alá.

Greatly reduced boreal & Arctic Circle #wildfire activity over the 7 days with fewer 🛰️ detections & daily FRP below 2003-2018 mean for first time in ~12 weeks. Currently 3rd highest August CO2 emissions since 2003 in #Copernicus Atmosphere Monitoring Service GFAS data. pic.twitter.com/r0d2OhuLlm

— Mark Parrington (@m_parrington) 2019. augusztus 29.

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete szerint az amazonasi esőerdőhöz hasonló erdők megőrzésének az éghajlatváltozás elleni küzdelem szerves részét kell képeznie. Az erdők jelentősége a biodiverzitás fenntartásán túl rendkívüli a vízkörforgás és a tiszta levegő biztosításában, a szén-dioxid megkötésében, ezáltal a helyi és tágabb éghajlati viszonyok alakításában is. A klímaváltozás hatására az eddig reálisnak bizonyult előrejelzések szerint azonban a nyarak várhatóan egyre hosszabbakká válnak, egyre több és egyre intenzívebb hőségnappal és aszállyal. Ez egyértelműen kedvez az erdő- és bozóttüzek kialakulásának, amelyek ezért a világ egyre több pontján, egyre gyakrabban és egyre hevesebben lángolhatnak fel a következő években.

Az alábbi ábrán az Egyesült Államokban 1980 óta pusztító tüzek által az egyes években leégetett terület nagysága látszik (millió holdban megadva). Az ország valaha volt tíz legköltségesebb tűzesete közül kilenc az ezredforduló után történt.

Az egyre több és hevesebb tűznek pedig sokrétű, egymást olykor erősítő negatív következményei lehetnek, a szmogtól és a településeket is fenyegető fizikai veszélytől a helyi ökológiai rendszerek átalakulásán át a klímaváltozás felerősítéséig. Visszatérve az Amazonas-medence kiemelt példájához: a még mindig hatalmas esőerdő hatása olyan meghatározó, hogy saját, a környezőnél csapadékosabb és hűvösebb klímát alakított ki a régióban. Az amazonasi esőserdők irtása és a klímaváltozás azonban napjainkra együttesen oda vezettek, hogy tudósok szerint immár közel lehet az a fordulópont, amelyet elérve az esőerdő visszafordíthatatlanul egy jóval szárazabb és melegebb, leginkább a szavannákra hasonlító rendszerré degradálódhat, ami a helyiek életét is alapvetően fogja átalakítani. Ősi állapotához képest napjainkig legalább az esőerdő 15 százalékát számolhatta fel az ember, a fordulópont pedig valahol 25 százalék körül lehet. Amennyiben pedig elérjük ezt, az ismét visszahatva az éghajlatra tovább ronthatja a helyi és a globális klímaváltozás elleni küzdelem kilátásait is.