A NASA egy olyan kisbolygót tervez meghódítani, amely óriási mennyiségű aranyat és egyéb nemesfémeket tartalmaz. Elérkezhet a mesés gazdagság a Földre? Sajnos az élet nem ilyen egyszerű.

Az aszteroida a Psyche 16 nevet viseli, és becslések szerint akkora értékkel bír, hogy a világon élő összes emberre 93 milliárd dolláros vagyon jutna. Nem tévedés az összeg, ez azt jelentené, hogy a nemesfémek jelenlegi árfolyamán a világon élő összes ember nagyságrendileg olyan gazdag lenne, mint aktuálisan a világ legvagyonosabb embere, Jeff Bezos, az Amazon vezére.

Sajnos hamar ki kell ábrándítsuk a kedves olvasókat. Amennyiben az aszteroida nemesfémtartamát képesek lennénk kibányászni, a hatalmas kínálatnak köszönhetően meredeken esne az arany ára, és ezúttal nem papírpénzt, hanem aranyat söpörnének valószínűleg az utcákon. A közgazdaságtan egyik alaptörvénye a kereslet-kínálat egyensúlya, mely meghatározza az egyensúlyi árat, és mennyiséget. Ha hirtelen megnövelnénk a kínálatot, az egyensúlyi mennyiség nőne, az ár pedig jóformán lenullázódna.

Ezen kívül egy még alapvetőbb oka van annak, hogy egy arany aszteroida miért nem hozná el a földre a mesés gazdagságot. Ugyanis önmagában a hatalmas mennyiségű arany nem értékes. Értéket úgy teremthetünk, ha az ember számára valami hasznos dolgot tudunk kreálni belőle. A példa kedvéért egy acélgyár igazi értéket hordoz magában, mivel autók, épületek fontos alapanyagát szolgáltatja, mely hasznos az emberiség számára.

Mindezekből következően egy színarany kisbolygó bekebelezése csak minimálisan járulna hozzá az emberiség jólétének a növekedéséhez. Az elektronikai ipar mellett az ékszerészek és a fogorvosok tudnák hasznosítani a nemesfémet, mely valószínűleg nem indítana be drámai változásokat a gazdaságban, mint például egy ipari forradalom.

Az 1500-as években egy arany aszteroida bekebelezéséhez nagyon hasonlatos dolog történt, amikor a spanyolok meghódították Dél- és Közép-Amerikát. Ebben az időben a hatalmas európai aranybeáramlás következtében csökkent az arany értéke. Mivel a sárga nemesfém akkor pénzként funkcionált, így nemes egyszerűséggel infláció lett a megnövekedett aranykínálat legfőbb következménye.

Amennyiben a gyémánt felemelkedési útját sikerülne az arannyal is megvalósítani, magyarul a kínálati oldalt erősen szabályozva jelentős keresletet generálni, akkor valóban sokáig értékesnek lehetne tartani a hatalmas aranymennyiséget. Azonban ekkora mennyiséget így sem lehetne egyből piacra dobni. A gyémánt az 1800-as évek Dél-Afrikai találatait megelőzően rendkívül ritka ásvány volt. A De Beers társaság konszolidálta az összes Dél-Afrikai gyémánt bányát, ezzel egy monopóliumot létrehozva. A társaság nem elégedett meg a kínálati oldal kontrollálásával, hanem útjára indították a világ eddigi egyik leghatékonyabb marketing kampányát, melyet a következőképp fordíthatnánk magyarra: „A gyémánt örökre szól”. Ezzel hatalmas keresletet hoztak létre, ugyanis a gyémántot a házastársi elköteleződés szimbólumává sikerült előléptetniük. Hasonló piacteremtés történhetne az arany esetén, esetleg bővíthetnék a felhasználását mint építési vagy akár ruházati alapanyag.

A fentebb írtak tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy nagy vagyontömegek elsősorban csak papíron léteznek. Ugyanis, ha megpróbálnánk értékesíteni eszközeinket, azzal drámaian lenyomnánk azok árait. A likviditási faktort sokszor nem szokás figyelembe venni az eszközök értékelésénél. Azaz, hogy mennyivel mozdítanánk el az adott eszköz árát, amennyiben a piacon értékesítenénk.

Továbbá levonhatjuk a tanulságot, hogy nem az arany mennyisége határozza meg az emberiség gazdagságát. Hanem az, hogy olyan dolgokat vagyunk képesek előállítani, ami az emberek, vagy az emberiség számára valódi hasznossággal bír.