Magyarországnak elsősorban a nők és az idősek foglalkoztatása terén kellene előre lépnie a következő évtizedekben, emellett a költségvetés számára nyomást jelenthet az elöregedéssel kapcsolatos kiadások emelkedése – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hétfőn közzétett tanulmányából. A szervezet közgazdászai szerint komoly reformok nélkül az egész régióban nehéz lesz fenntartani a foglalkoztatás jelenlegi szintjét.

Sötét képet festettek az egész régiónak

Átfogó tanulmányt készített húsz kelet-európai és balkáni ország demográfiai folyamatairól az IMF, melyet hétfőn mutattak be. A szervezet becslései szerint a vizsgált országokban 2050-re negyedével csökkenhet a munkaerőállomány, amit többek között a nyugdíjkorhatár emelésével és vendégmunkásokkal lehetne ellensúlyozni.

A Valutaalap kiemeli, hogy a vizsgált régió népessége két ok miatt fogy: egyrészt kevesbben születnek, mint ahányan meghalnak, vagyis természetes fogyás tapasztalható ezekben az országokban, másrészt komoly a kivándorlás is. Ennek pedig egy sor gazdasági hatása lesz, hiszen a munkaerő csökkenése mellett nő majd a nyugdíjakra és egészségügyre fordított összeg, illetve a munkaerő elöregedése termelékenységi problémákat is okozhat.

– állapítja meg a tanulmány.

A rossz hír, hogy nincs varázsszer a demográfiai gondok megoldására. Az IMF szerint a termékenységi ráta emelése önmagában nem képes ellensúlyozni a csökkenő munkaerőt és az elöregedést. Néhány országban van még tér a munkaerőpiaci részvételi arány emelésére elsősorban az idősebbek és a nők körében, emellett szükség lehet a nyugdíjkorhatár emelésére is. Közben a gazdaságpolitikai döntéshozók sok országban csapdahelyzetbe kerülhetnek, hiszen egyik részről fedezni kellene az emelkedő egészségügyi és nyugdíjkiadásokat, fenn kellene tartani a nyugdíjak értékét, másrészt viszont szükség van költségvetési mozgástérre a beruházásokra, fejlesztésekre és az aktív munkaerőpiaci eszközökre. A Valutaalap szerint minden országnak egyénileg kell megtalálnia a megfelelő elegyet a fenti intézkedések közül.

Mivel a munkaerő növelésének komoly korlátai vannak, ezért a régió országai részben a meglévő dolgozói számra kell, hogy támaszkodjanak. Az oktatás és a felnőttképzés támogatásával, valamint az automatizáció elősegítésével javítható a termelékenység, ezek részben tudják ellensúlyozni a romló demográfiai folyamatokat. Emellett szükség lenne a bevándorlás további könnyítésére elsősorban a képzett munkaerő területén, valamint javítani kellene az intézményrendszert, hogy a helyi munkaerőt maradásra, a külföldieket pedig bevándorlásra ösztönözzék.

A legtöbb vizsgált ország nyugdíjrendszere jelenleg még fenntarthatónak tűnik, azonban ha a nyugdíjakat közelíteni akarják az öregkor előtti jövedelmekhez, akkor ez a fenntarthatóság gyorsan megváltozhat – hangsúlyozza az IMF. A tanulmány fontos megállapítása még, hogy a régió országai között szorosak a gazdasági kapcsolatok, ezért nem csak az adott ország demográfiai helyzete, hanem a szomszédoké is negatív hatással lehet a következő évtizedekben.

Mi lesz Magyarországgal?

A kedvezőtlen demográfiai folyamatok alól mi sem tudjuk kivonni magunkat, vagyis a fenti megállapítások nagy része Magyarországra is igaz. Ugyanakkor az IMF közgazdászai is kiemelték, hogy minden országnak saját megoldási csomagra van szüksége, ezért nézzük, mi várható nálunk 2050-ig.

A lakosságszám csökkenésében nem vagyunk a leginkább érintettek között, inkább a középmezőnybe sorol minket az ENSZ becslése. Ugyanakkor a magyar népesség nagyjából 15 százalékos csökkenése 2050-ig nagyobb lehet a cseh vagy a szlovák ütemnél. A legrosszabbak jelenleg Bulgária és Lettország kilátásai, ott 20-25 százalékkal eshet vissza a népesség három évtized alatt.

A népesség csökkenésének pedig több komoly gazdasági következménye is lehet:

• A teljes népesség fogyásával csökkenhet a munkaképes korúak száma is, ez a hatás rövidtávon gyorsabb lehet, mint Nyugat-Európában.
• A régió országainak munkaereje a nyugat-európainál gyorsabban öregedhet el. Magyarország esetében jelenleg a teljes munkaerő 15,6 százaléka van 55 év felett, 2050-re ez az arány 20,5 százalékra emelkedhet.
• A fenti demográfiai folyamatok eredményeként a jövőben több nyugdíjas korú juthat kevesebb dolgozóra. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy az időskori függőségi ráta (a nyugdíjasok száma a munkaképes korúak arányában) a jelenlegi 27,9-ről 2050-re majdnem megduplázódhat, 52,4 lehet. Vagyis jelenleg 28 nyugdíjas korú jut száz munkaképes korúra, harminc év múlva viszont 52 fog.

A bevándorlással kapcsolatban a régió országai egyelőre leginkább az idénymunkásokban gondolkodnak elsősorban Ukrajnából, azonban a legtöbb kormánynak nincs átfogó hosszútávú stratégiája a vendégmunkásokkal kapcsolatban – olvasható a Valutaalap tanulmányában. Emellett több helyen megpróbálkoztak már a korábban Nyugat-Európába elvándoroltak visszacsábításával, de ezek a kezdeményezések eddig nem voltak sikeresek – állapítja meg az IMF.

Ha azt feltételezzük, hogy néhány évtizeden belül nem lesz lényegesen több magyar, aki dolgozzon és nem akarunk tömeges bevándorlást, akkor már csak egy terület marad, ahol lehet még tompítani a demográfiai hatásokat: javítani kell a foglalkoztatottsági rátát. A munkaerőpiaci részvételi arány jelenleg 68 százalék körül van Magyarországon, ami még mindig elmarad a 74 százalékos nyugat-európai átlagtól, ha pedig a 82 százalékos svéd adatot tűzzük ki célul, akkor még nagyobb a mozgástér. A teljes népességen belül elsősorban a fiatal nők, illetve a nyugdíj előtt álló idősek foglalkoztatásában lehetnek tartalékok, ezeket emeli ki az IMF Magyarország szempontjából elsődleges reformterületekként. Az idős férfiak foglalkoztatottsági rátája például alig haladja meg az 50 százalékot, az 55-65 éves nőknél pedig el sem éri ezt a szintet.

A nyugdíjhelyzet romlása azt is jelenti, hogy harminc év múlva a nyugdíjasok helyettesítési rátája várhatóan alacsonyabb lesz, vagyis korábbi jövedelmük kisebb részét kapják majd meg az emberek nyugdíjként. Ez a ráta jelenleg Magyarországon éppen csak eléri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által javasolt 40 százalékot, 2050-re viszont ez alá csökkenhet. Ez pedig extra terhet jelent a nyugdíjrendszerre, ha csak a minimálisan javasolt szintre akarjuk majd emelni a nyugdíjasok ellátását.

Ez pedig jelentősen lelassíthatja a kelet-közép-európai országok felzárkózását a kontinens nyugati feléhez. Magyarország ebből a szempontból is a középmezőnyben van, a Valutaalap szakértői szerint a következő három évtizedben nagyjából évi másfél százalékponttal húzhatja vissza a növekedésünket a társadalom elöregedése.

Az elmúlt években a leggyakoribb tanács a nyugdíjkorhatár emelése volt hasonló esetekben, ez azonban most nem reális opció, hiszen még az előző fokozatos korhatáremelés sem ért véget, ráadásul a célként kitűzött 65 éves magyar nyugdíjkorhatár nem számít alacsonynak a régióban és alig marad el a 65,6 éves nyugat-európai átlagtól.

A címlapkép forrása: Shutterstock