Néhány hónapja attól féltettük az MNB Monetáris Tanácsát, hogy túlságosan kivár a szigorítással, azóta viszont 180 fokot fordult a világ, mára az EKB és a Fed esetében is reális opció lett a lazítás. Így pedig már a magyar jegybanknak sem kell rohannia, ha az infláció a tervek szerint lefordul az év második felében, akkor könnyen lehet, hogy 2020-ban sem kell kamatot emelni. Sőt, van olyan szakember a Portfolio által megkérdezett elemzők között, aki az MNB-től is további lazítást vár.
Nem lesz nehéz a döntés kedden
2016 tavaszán érte el mélypontját az MNB alapkamata, azóta 0,9%-on áll, a jegybank jelszava pedig a „tartós tartás”. A Portfolio által megkérdezett elemzők egyöntetű véleménye szerint ebben kedden sem lesz változás, több mint három év után sem lép majd a Monetáris Tanács.
Klikk a képre!
|
Persze nem csak az alapkamatot érdemes nézni, március végén az egynapos betét 10 bázispontos emelésével lépett először a szigorítás felé az MNB. Akkor mínusz 0,05 százalékra módosult a kamatfolyosó alsó széle. Sokan arra számítottak, hogy folytatódik majd a kamatemelési ciklus negyedévről negyedévre, azonban június végén már nem változtatott a jegybank. Sőt, már az első szigorítással együtt jelezték, hogy egyedi döntésről volt szó, nem készülnek kamatemelési ciklusra.
A júniusi döntés már részben a nemzetközi fejleményeknek szólt, hiszen a romló konjunktúra miatt egyre erősebben került szóba az, hogy a monetáris politikának is támogatnia kellene a növekedést. Vagyis a külföldi és az itthoni kamat közötti alacsony különbözet miatt nem kell aggódnia a Monetáris Tanácsnak, már csak az infláció aggaszthatja a döntéshozókat. A drágulási ütem ugyanis tavasszal vészesen közel került a jegybanki toleranciasáv tetejéhez, a kritikus 4%-os értékhez. Az MNB várakozásai szerint az év második felében azonban megint csökkenhet az infláció.
Nagyot fordult a világ
Szót ejtettünk már a nemzetközi környezetről, most erre kitérünk kicsit bővebben is, hiszen főleg ez jelenti a változást a korábbiakhoz képest. Az EKB tavasszal már bejelentette, hogy új hosszútávú refinanszírozási programot (TLTRO) indít az európai bankoknak. Ezt követően a múlt hónapban Mario Draghi elnök jelezte, hogy az európai jegybank minden rendelkezésre álló eszközét kész bevetni akkor, ha az infláció nem emelkedik tartósan a 2%-os célja környékére. A napokban pedig olyan sajtóhírek jelentek meg, melyek szerint a jegybank stábja már vizsgálja annak lehetőségét, hogy a jelenlegi merev inflációs célon egy kicsit lazítson és a 2%-os cél körül egy célsávot határozzon meg az MNB-hez hasonlóan. Draghi szavai után egyébként a piac máris elkezdett spekulálni arról, milyen eszközei lehetnek az EKB-nak, a befektetők most szeptemberre várják a már most is negatív alapkamat további 10 bázispontos csökkentését.
Európában az utóbbi hónapokban visszaesett a gazdasági konjunktúra, a beszerzési menedzserindexek az 50 pontos lélektani határ alá estek, az eurózóna növekedése pedig nem tud érdemben felgyorsulni a kritikus egy százalék körüli ütemről. Vagyis az infláció mellett az is gondot okoz, hogy nem akar beindulni a gazdaság motorja.
A világ másik nagy jegybankja, a Fed pedig július legvégén tartja következő ülését, amikor a várakozások szerint csökkenthetik a kamatot. A kérdés csak az, hogy 25 vagy 50 bázispontos lesz-e a lépés. Amerikában látszólag kevés az indok a lazítás mögött, hiszen az első negyedévben 3 százalékos volt a gazdasági növekedés, és a munkaerőpiac is jól pörög, igaz a második negyedévben már lendületet vesztett a gazdaság. Ami Európához hasonlóan problémát okoz, az, hogy az infláció nem tud a jegybanki cél környékére emelkedni. Emellett komoly politikai nyomás is van a Nyíltpiaci Bizottságon, Donald Trump elnök szeretné minél tovább fenntartani a gazdasági konjunktúrát, ezért kamatcsökkentésre ösztönzi a jegybankot. Ebben a környezetben a Fed július végi kamatdöntő ülése is kulcsfontosságú lesz a piac szempontjából.
De miért fontos Magyarországnak, hogy máshol mennyi a kamat? Egyrészt azért, mert a befektetők elsősorban a relatív kamatszintet nézik, azaz ha például az EKB kamatot emel és az MNB nem követi, akkor romlik a relatív pozíciónk, ami elsősorban a forint gyengülésében csapódhat le.
Mi mozgatja most a Monetáris Tanácsot?
Természetesen arra is megkértük szokás szerint a szakértőket, hogy kommentálják a kamattal kapcsolatos várakozásaikat. Halász Ágnes, az Unicredit szakembere például azt emelte ki, hogy egészen addig nem fog lépni az MNB, amíg az infláció tartósan túl nem lépi a 4%-os kulcsszintet, vagy a piaci események erre nem kényszerítik például a forint védelme érdekében. Jelenleg azonban egyik sem fenyeget.
Tavasszal az MNB hangsúlyozta, hogy adatvezérelt üzemmódba kapcsolt, negyedévről negyedévre a beérkező adatok függvényében dönt majd a kamatkondíciókról. Júniusban aztán csak jelképes további szigorításról határoztak a devizaswapoknál, azaz nincs igazi elmozdulás a szigorítás irányába. Kuti Ákos, az MKB Bank szakembere éppen ezért arra számít, hogy szeptemberben jöhet a következő hasonló jelképes szigorítás a nem konvencionális eszközökön keresztül.
– véli Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője.
Nem csak idén, hanem jövőre is hátradőlhetnek
Abban megegyezhetünk tehát, hogy a keddi kamatdöntés unalmasnak ígérkezik, egyetlen elemző sem vár változást az alapkamatban vagy az egynapos betéti rátában. Korábban az volt a vélekedés, hogy a 0,9%-os alapkamat először talán 2020-ban emelkedhet, azonban a nemzetközi környezet megváltozásával ez az időpont is kezd kitolódni. Most már a nyolc elemzőből legalább négyen azt gondolják, hogy 2020 végén is a jelenlegi szinten lesz az alapkamat.
– kommentálta Virovácz Péter.
A nemzetközi elemzésekben is egyre inkább felszínre kerülnek hasonló vélemények: a JP Morgan friss anyaga szerint 2020 végéig az egész kelet-közép-európai régióban nem várható kamatemelés, ugyanakkor a vágásokra sincs jelentős tér, mivel a maginfláció magasabb, mint a fejlett országokban és továbbra is emelkedik.
