Szerda reggel az Amerikai Egyesült Államok elnöke egy újabb Twitter-hadjárattal kezdte a napot. Újonnan szokásává vált, hogy Jerome Powellt, a Fed elnökét, hibáztassa az amerikai gazdaság esetleges lassulása miatt. Trump úgy látja, hogy a gazdaság teljesen egészséges és jól működik. Az „egyetlen probléma” a Federal Reserve, ami vissza akarja fogni az amerikai gazdasági növekedését.
A szakértői véleményét személyes támadással is ötvözte Trump, aki Powellt egy rossz golfoshoz hasonlította, aki nem tud puttolni (ez a golfladba finom megütése, gurítása, lyukba ütési céllal), azaz nincs érzéke hozzá. Elmondása szerint nagyon jól állnak a kínai tárgyalásokkal és a többi kereskedelmi megállapodásokkal. Úgy látja, hogy az USA-nak sokkal alacsonyabb kamatlábakkal kell felvennie a versenyt, és ezért Powelnek nagyot kell vágnia.
…..We are competing with many countries that have a far lower interest rate, and we should be lower than them. Yesterday, “highest Dollar in U.S.History.” No inflation. Wake up Federal Reserve. Such growth potential, almost like never before!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) August 21, 2019
Trump arra is kitért, hogy a dollár árfolyam történelmi csúcson van, és az inflációnak nyoma sincs.
Trump kommentjei nem újkeletűek, eddig is aktívan bírálta Powell munkásságát. Az amerikai elnök folyamatosan támadja a Fedet, ami pont az előző ülése során vágta vissza az irányadó kamatlábat 25 bázisponttal. Ez viszont Trump számára nem volt elég, az előző héten egy egész százalékpontos kamatvágást javasolt, és feldobta a mennyiségi lazítás ötletének újraindítását (ami általában nulla közeli kamatoknál és/vagy a monetáris transzmisszió zavarainál merül fel).
Mi ez a kirohanás?
Amikor Trump az alacsony inflációról ír, és ezt összeköti a jegybanki alapkamat kínánatos csökkentésével, a közgazdasági Taylor-szabályra építi az érvelését, ami az infláció, a növekedés és az ezek adott szintjéhez ideális kamatlábak kapcsolatát kutatja. Amikor Trump a gazdaság jó teljesítményének további növeléséről ír, a „high-pressure economy” gazdasági modellje juthat eszünkbe, amely a válság utáni környezetben megengedőbb az inflációs kockázatokkal szemben, és előtérbe helyezi a keresletnöveléssel történő gazdasági élénkítést. A kérdés az, hogy ezen megfontolások mellett hol van az amerikai gazdaság ideális kamatszintje.
Amikor Trump egy moneátris politikai szemmel óriási, egy egész százalékpontos kamatcsökkentésről beszél, akkor inkább a politikust kell benne látni, nem a gazdasági szakembert. Trump nem közgazdász, Powell igen. Powell nem politikus, Trump igen.
Trump egyértelműen azt a narratívát próbálja felépíteni egy lehetséges lassulás esetére, hogy annak egyedüli oka a Fed túlzott szigora és késlekedése, és ő moshatja kezeit (főleg az ő általa kezdeményezett kínai kereskedelmi háború kapcsán). Az amerikai média egyre többet cikkezik egy lehetséges recesszióról, ezért két narratívát épít: 1. nincs és nem is lesz recesszió 2. ha mégis lesz, akkor az nem az ő hibája.
Tényleg kamatot kellene vágnia a Fednek? Tényleg magasak az amerikai kamatlábak?
Ha a vállalati szereplőket kérdezzük: igen. De a vállalatoknak minden kamatláb magas lesz. Nekik az az érdekük, hogy minél olcsóbban jussanak likviditáshoz vagy tőkéhez.
Ha az átlagembert kérdezzük: jellmezően igen. Ki ne szeretne olcsóbban hitelt felvenni? Ki ne szeretne gyorsan pörgő gazdaságban nagy befeketési nyereségeket zsebre vágni?
Ha politikusokat kérdezzük: igen. Gazdaságstimuláló hatása van az alacsonyabb kamatnak. Ez gyorsabban növekvő gazdaságot jelenthet, amire újraválasztási kampányokat építhetnek, még ha közük sem volt a gazdaság sikereihez a politikájukkal.
Ha az amerikai közgazdászokat most megkérdezzük: inkább elutasítók a gyors kamatvágásokkal kapcsolatban. A kamatlábak csökkentése csak két dolgot tud eredményezni: 1. elodázni az üzleti ciklusokból adódó így-is úgy-is bekövetkező lassulást (nincsen végtelen növekedés) 2. növelni a kockázatvállalási kedvet, ami egy csökkentheti a lassulás mértékét (így akár elkerülhető a recesszió).
Ennek megelőzésére folynak viták a közgazdászok között is. Egyik szerint anticiklikus puffert kell építeni, amikor a gazdaság erős (lefordítva, most kamatlábakat kéne növelni, de legalábbis nem csökkenti) mások szerint most kéne túlfűteni a gazdaságot a maximumra, hogy később majd egy magasabb pontról tudjunk felállni. Trump követelései egyszerre ígéretesek a gazdasági ösztönzés szempontjából, és kockázatosak, mert egy fiskélis stimulus után, feszes munkaerőpiaci helyzet mellett szeretné tovább nyomni a gázt.